Az 1970-es évek második felétől P. Árva Vince márianosztrai plébános, klandesztin pálos szerzetes restauráltatta legközelebb a templomot. A restaurálás befejező aktusaként P. Árva Vince – az időközben értékeitől erőteljesen megfosztott kegyképet – 1982-ben a kápolnából a főoltárra helyeztette. A kegykép és a kápolna története ezzel külön vált. A kápolnába, a kegyhely helyére a Szűzanya fatimai megjelenésének emlékét őrző szobor került, s ettől kezdve fatimai kápolna néven emlegetik.
Dr. Lékai László bíboros, esztergomi érsek hozzájárulásával 1986. október 8-dikán megtörtént a kegykép második megkoronázása a Szent Korona imitációjával, s ezzel egy időben bíboros úr engedélyével a templom titulusa Magyarok Nagyasszonya névre változott. Megfelelően ennek a kegykép tisztelete is e néven folytatódott.
2011-ben volt a pálosok márianosztrai második honfoglalásának 300. évfordulója. Ebből az alkalomból P. Borsos József perjel – egy évi tartó, minden részletre kiterjedő előkészület után – restauráltatta a kegyképet. Az ünnepség első mozzanataként, 2010. október 12-dikén, Juliusz Janusz érsek, apostoli nuncius pontifikálta szentmise keretében levették a kegyképet a főoltárról, s hozzáérintették ahhoz a másolathoz – Köteles István festőművész alkotása -, ami egy évig állt a főoltáron.(A restaurálás előtt készültek a Magyar Nemzeti Múzeumban azok a röntgen- és infra -felvételek a kegyképről, amik az átfestés tényét alátámasztották.) A restaurálás Czakó Ferenc munkáját dicséri.
A Szűzanya arca visszanyerte eredeti színét. Ezzel egy időben P. Borsos József a 2011. évet a Boldogságos Szűz Mária évének nyilvánította Márianosztrán. Imára és adakozásra buzdította a helyi híveket és a zarándokokat. Ennek eredményeképpen a Szűzanya és a gyermek Jézus fejére új korona – a Szent Korona minden részletében hű, értékes, síkbeli mása – készült el. A koronák elkészítését Gálné dr. Csótai Renáta Zsuzsanna koordinálta. A zománcozást Miticzky Gábor és Drozdz Adrienn végezte. A zománckép alapokat Kánya Attila, a pártadísz zománcmunkáját Ludvig Rezső készítette el. A drágakövek csiszolása Pálinkás László műhelyében, a szív-gránáté Csehországban készült. Az ötvösmunkák Albert Györbíró László stúdiójának termékei.
A megújult kegykép harmadik megkoronázására, a pálos kegyhely legújabb kori történetének egyik legrangosabb eseményére, 2011. október 9-dikén került sor. Dr. Beer Miklós püspök, a Váci Egyházmegye főpásztora – nem mellesleg pálos konfráter, valamint Márianosztra plébánosa volt 1970 és 1976 között – 1500 zarándok előtt a magyar nemzet nevében helyezte el a koronát, és áldotta meg a Magyarok Nagyasszonya márianosztrai megújult kegyképét.
A kegykép Sziebert Judit míves munkájának köszönhetően – a barokk keretek mintájára készült – új, faragott keretet , valamint Boldog Özséb domborművével ellátott ezüstözött redőnyt is kapott.
Reggelente a márianosztrai Mária-himnusz – Ne hagyj el, kérlek, Mária – hangjai mellett fölhúzzák a redőnyt, s láthatóvá válik a kegykép páratlan szépsége.
A kápolna déli oldalán szerény márványtábla jelzi, hogy a Boldogságos Szűz Mária napjainkban sem felejti el azokat, akik az ő segítségét kérik, erről vall Kauderer-Papp Nóra:
„2005. október 19-én hazaérkezésemkor a szomszédok értesítettek, hogy édesanyámat kórházban ápolják Budán. (Azt megelőző héten erősen fájt a feje, az ügyeletes orvos megfázást állapított meg nála.) A nevezett napon a szomszéd talált rá eszméletlen állapotban a kertben. Kocsiba ültették és bevitték a szobi szakrendelőbe.Ekkorra már annyira rosszul volt, hogy folyamatosan hányt,ezért azonnal tovább vittek Vácra, ahol a neurológián CT felvételt készítettek a koponyájáról. Az orvos azt mondta, hogy az alapján, amit a felvételen lát, nem hiszi el, hogy a beteg szemben ül, és beszélget vele. A felvételek súlyos agysérülést mutattak: agyi aneurysma. A betegség a főerek egyikén keletkezett kiboltosulás, a rosszullétet pedig az okozta, hogy ez a kidudorodás kifakadt és bevérzett a körülötte lévő agyterület.
A budai Szent János kórház Idegsebészeti osztályára már rohammentővel szállították.
Közel egy hónapig élet-halál között lebegett.
Valahányszor végiggondoltam az édesanyámmal történteket, mindig úgy éreztem, hogy kézzelfogható bizonyítéka mindez Isten beavatkozásának, hiszen a leletek olyan súlyos agysérülést mutattak, ami kizárta az életben maradást.
Tíz napig, amíg a vér föl nem szívódott, műteni sem tudták, szigorúan feküdnie kellett. Folyamatosan rosszul volt, hányt, nem evett semmit, csak infuziót kapott. Nem tudott fogni, volt, hogy félrebeszélt.
Várakozni kellett…Az orvosok semmi jóval nem bíztattak, még azzal sem hogy megéri a műtétet.
Minden nap imádkoztam. Imádkoztam mindenütt: utazás és várakozás közbe, s a betegágyánál. Olyan emberek is imádkoztak érte, akik azelőtt egyáltalán nem imádkoztak, nem jártak templomba. Botfay Levente atya, a kolostor perjele és plébánosa rendszeresen utazott be hozzá Márianosztráról Budapestre vigaszt nyújtani.
Letelt a tíz nap, de hétvége következett, s Halottak napja, így nem került rögtön sor a műtétre, Maradt a várakozás, az ima és szentmise édesanyámért.
Hat-hét órás volt a műtét. Előtte nyíltan megmondták az orvosok, hogy közel sem biztos, hogy túléli. ( (Filmezték az operációt, mert ritkán kerül sor hasonlóra.) Istennek hála, a műtét jól sikerült, de újabb tíz napig kritikus állapotban volt. Arca borzalmas állapotban volt, lefogyott, hiszen semmit nem evett, az infúziók tartották életben és az imádság…Két hét múlva hazaengedték, de ezzel még nem volt vége a megpróbáltatásoknak. Szépen lábadozott, erősödött, ám az egyik CT kontroll-vizsgálaton kiderült, hogy egy másik aneurysma is van a koponyájában, csak az még szerencsére ép!
Egy év múlva újabb műtétre került sor. Az orvosok ismét nem sok jóval kecsegtettek. Nagyon féltünk, de nem volt más választás, újból csak a műtéti megoldás adódott. Folyton az motoszkált bennünk, lehet-e valakinek kétszer is ekkora szerencséje?
Sokat, nagyon sokat imádkoztunk, és a Jóisten , a Szűzanya közbenjárására, másodszer is segített! A műtét sikerült, s két hét után, mert vállaltam a 24 órás szolgálatot mellette, hazaengedték. Közel egy évig tartott a „lábadozása”. Újra kellett megtanulnia járni, beszélni, gondolkodni…Kilenc év telt el azóta. és visszatérhetett a normál életbe.
Gyógyulását isteni csodának tartom, de tartja mindenki, aki csak látta betegségében. Folyamatosan hol a Boldogságos Szűz Máriához fohászkodtam:”Ó, bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, akik hozzád menekülünk,” hol pedig a Jézushoz:”Uram, Jézus Krisztus, könyörülj rajtam!” Ami a leggyönyörűbb a történetben, hogy anyukám példája igen sok ember figyelmét az ima erejére fordította, hitetlenekből váltak hívővé.
Egyedülálló ami vele történt orvosi tekintetben is, mert bevérzett aneurysmát még senki nem élt túl azelőtt, amit ráadásul két másik műtét követett.”
Vadász J. Mária Magdolna
Forrás: Ave Regina IV. évfolyam 2.szám NAGYBOLDOGASSZONY ÜNNEPE