REMETE SZENT PÁL – KILENCED GENERÁLIS ATYA ÜNNEPRE KÜLDÖTT ELMÉLKEDÉSE ALAPJÁN
1. nap: A remény alapja – Krisztus szeretete
Remete Szent Pál példát adott arra, hogy a reményünk alapja Krisztus szeretete. A pusztában töltött magányos évek alatt az Istenbe vetett bizalom tartotta meg őt, mert tudta, hogy Jézus szeretete örök és változhatatlan. Ez a szeretet a legteljesebben Krisztus keresztáldozatában nyilvánul meg, ezért is ábrázolják Pált gyakran a barlangja mellett egy kereszt előtt térdelve. Ha egy biztos pontot keresünk világunkban, ami változatlan, az itt, a kereszt üzenetében található meg: nincs semmi, ami Isten szeretetét irántunk megingathatná.
Reflexióra indító kérdések:
- Mi az, ami leginkább reménységgel tölt el a jelenlegi életemben?
2. nap: Gyengeségeink, mint lehetőség
Szent Pál sokféle nehézséggel szembesült a pusztában: magány, élelemhiány, a holnap bizonytalansága. Mégis kitartott, mert hitte, hogy Isten nem hagyja magára. Életének ez az aspektusa arra tanít, hogy gyengeségeink és esendőségünk nem jelentenek akadályt abban, hogy Istennek átadott életet éljünk. Pál életében megmutatkozik, hogy az Istenbe vetett remény fontos része az, hogy nem a saját számításaira, képességeire épít, amikor átadja magát Istennek, hanem arra, hogy szereti Istent és engedi, hogy gondoskodjon róla. Az igazi bátorság jele ez.
Reflexióra indító kérdések:
- Mely gyengeségeimet érzem most a legnagyobb akadálynak, amelyek elszomorítanak?
3. nap: A Szentlélek ajándéka, mint erő forrása
Remete Szent Pál 90 éven át kitartó imádságos életében a Szentlélek erőteljes működését láthatjuk, aki segítette őt a nehéz pillanatokban. A Szentlélek az a szeretet, amely által nemcsak erőt kapunk, de Isten önmagát adja nekünk. Ez a szeretet tette lehetővé Pál számára, hogy minden akadályt legyőzve az imádságnak és az Istennel való kapcsolatnak szentelje életét. Jézus tanítványainak azt mondta az utolsó vacsorán, hogy aki szereti őt, ahhoz az Atyával együtt elmennek és nála fognak lakni. Isten megosztja az életét velünk – ezért vagyunk képesek imádkozni és tenni a jót akkor is, amikor emberileg pusztaságon megyünk keresztül.
Reflexióra indító kérdések:
- Hogyan tapasztalom meg a Szentlélek felemelő jelenlétét az életemben?
4. nap: A szemlélődésben születő új látásmód
Szent Pál példája azt mutatja, hogy az Istennel való mély kapcsolat ad valódi reményt. Bár egyedül volt a pusztában, belül soha nem érezte magát magányosnak, mert minden idejét Isten társaságában töltötte. Az imádságban és a szemlélődésben találta meg az erőt, hogy a legnehezebb körülmények között is kitartson. Isten jelenlétének tudata kitágítja látóterünket, így nem sodornak el a kicsinyes aggodalmak, bosszankodások, de a kudarcok és a sikerek sem. Isten közelsége új hallást és látást ad.
Reflexióra indító kérdések:
- Szánok-e időt naponta arra, hogy Isten megnyissa szemem arra is, amit futtában nem lehet látni?
5. nap: A gondviselésbe vetett hit
Szent Pál életének egyik legkülönlegesebb eseménye volt, amikor Isten gondviselése hollót küldött neki, hogy mindennap kenyeret vigyen. Ez az egyszerű, de csodálatos történet arra emlékeztet, hogy Isten soha nem hagyja magukra azokat, akik bíznak benne. Az Ő gondoskodása nemcsak a testi szükségleteinkről szól, hanem lelki növekedésünket is segíti. A holló mindig csak egy napra hozott Pálnak kenyeret. Amikor Jézus arra tanított, hogy bízzunk gondviselésében, a „mindennapi” kenyerünket kérő imát tanította meg. Az alázatnak ez a mindennapos meghajlása teszi lehetővé, hogy a gondviselésbe vetett hitünk mindig friss maradjon.
Reflexióra indító kérdések:
- Mi akadályoz meg abban, hogy teljesen rábízzam magam Istenre?
6. nap: Az örök élet ígérete
Szent Pál minden áldozatát és küzdelmét az örök élet reménye hajtotta. Tudta, hogy a földi nehézségek és küzdelmek csak átmenetiek, és az Istennel való örökkévalóság minden fáradozást megér. Az örök élet ígérete olyan erőforrás, amely a legnehezebb helyzetekben is kitartást ad. Szabaddá tesz arra, hogy szeressünk és fenntartás nélkül önajándékozó életet éljünk. Az örök élet ígérete bensőnkben olyanná tesz, mint a bibliai özvegyasszony olajos korsója: nem merül ki soha. Merítsünk ebből a korsóból naponta. Az Istennel való örökkévalóság már elkezdődött, már minden a miénk. Az életben tapasztalható hiányokat, kihívásokat ennek a fényében nézzük.
Reflexióra indító kérdések:
- Mit jelent számomra az örökkévalóság perspektívája a földi élet nehézségeiben?
7. nap: Végső állapotra utaló jel
Pál életének egyik legnagyobb tanítása, hogy a magányos, csendes imádságban Isten közelségét élhetjük meg. A puszta, amely fizikailag magányos hely volt számára, Isten jelenlétével telt meg. Az ő példájából tanulhatjuk meg, hogy az imádság nemcsak kérés, hanem mély találkozás és együttlét Istennel. Megjelenik itt a szerzetességnek a végső állapotra utaló jel mivolta: Az Istennek szentelt emberek jelzik a világnak az ember végső állapotát, amire meghívást kapott: „Nem házasodnak és férjhez sem mennek többé, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben.” (Mt 22,30) Vagyis Istenben teljesedik be az ember minden vágya.
Reflexióra indító kérdések:
- Ismerek-e olyan szerzetest, aki számomra azt jelzi, hogy az Istennek szentelt élet boldog és beteljesedett élet? Adjak hálát Istennek őérte!
8. nap: A keresztény közösség nyújtotta remény
Bár Szent Pál magányosan élt, az ő életének a közösségi élet számára is van mondanivalója. Ahogy Krisztus saját testében egyesített minden embert, úgy a keresztény ember is titokzatos módon egységben van másokkal. Szívében megjelennek a világ kísértései de reményei is. Krisztushoz való hűtlenségünk révén mások is elgyengülnek, de hűségünk megerősíti őket. Mindez persze fordítva is igaz. Ne feledjük, hogy ilyen módon – egymás által is – Isten gondviselése nyilvánul meg. Ez a misztikus közösség csodálatos védelmi háló tehát, így fontos eleme a reményünknek.
Reflexióra indító kérdések:
- Milyen módon tapasztalom meg Isten gondoskodását a közösségi életben?
9. nap: A nehézségek között elrejtett remény
Szent Pál élete arra emlékeztet, hogy még olyan nehéz időkben is, mint az üldözések kora, vezetést kapunk Istentől és élethivatásunk éppen ott tud kibontakozni. Nem véletlenül élünk itt és ebben az időben. Ha úgy látjuk, hogy a mai idők zavarosak és sokféle baj vesz körül minket, gondoljunk arra, hogy éppen ezekre az időkre szánt minket Isten, hogy ez a világ fényhez jusson általunk. Van, amikor a szépség és igazság nem a külső rendben és a világ berendezkedésében található meg, hanem belül, Krisztus tanítványaiban és arra vár, hogy újra kibontakozhasson. Remete Szent Pál és később a remeték sokasága olyan frissítő szelet hozott az egyházba, amely a mai napig érezteti hatását.
Reflexióra indító kérdések:
- Milyen nehézségek veszik el ma a körülötted élő emberek reményét? Mivel tudnál hozzájárulni, hogy több fény legyen környezetedben?