You are hereAve Regina IV. évfolyam 2.szám NAGYBOLDOGASSZONY ÜNNEPE

Ave Regina IV. évfolyam 2.szám NAGYBOLDOGASSZONY ÜNNEPE


Ave Regina! 

A márianosztrai Magyarok Nagyasszonya Bazilika és a Boldog Özséb kolostor hírharangja 

 

 

Nagyboldogasszony ünnepe

2014. IV. évfolyam 2.sz.

 

                    "Ne hagyj el, kérlek, Mária!”                     

A Szűzanya márianosztrai kápolnájának története

A Boldogságos Szűz Mária elszenderülésének és mennybevételének ünnepe (eredetileg a márianosztrai templom titulusa) alkalmából, közérdeklődésre számot tarthat a bazilika meghitt kápolnájának története, ami napjainkban a fatimai kápolna nevet viseli. 

A templom XVIII. századi újjáépítésekor a középkori alapokat két toronnyal bővítették. A jobb oldali toronynak a templomhajóval érintkező alsó szintjén alakították ki azt a kápolnát, ami a Boldogságos Szűz Mária czestochowai kegyképe  másolatának adott helyet.                                     

 

A Mária-képek történetisége

 

A legendába hajló hagyomány úgy tartja, hogy a czestochowai Fekete Madonna kép  őstípusát Szent Lukács apostol festette egy hársfa asztal-lapra. Mindent összevetve 12 állítólagos Lukács-kép ismeretes a Boldogságos Szűz Máriáról, ebből hét Rómában található.

Miért nem lehetséges Szent Lukács szerzősége?

Leszámítva azt az aprócska, de közel sem elhanyagolható tényt, hogy bármennyire is érzékletesen jeleníti meg az evangélista az Úr Jézus születésének éjszakáját, szinte kizárt, hogy Máriával személyesen találkozott volna. Lukács Kr. u. 57 és 59 között folytatta kutatásait Jeruzsálemben, 62 körül készülhetett el az evangéliuma  - s jóllehet Mária halálával kapcsolatos vélelmezések egyikének sincs cáfolhatatlan bizonyítéka -,  semmi nem mutat arra, hogy a Szűzanya közel 80 évesen még  élt![ A másik, szerzősége ellen mutató tény, hogy a IV. században sem Caesreai Eusébiosz, az első egyháztörténet szerzője, sem pedig Szent Ágoston em tud Mária-ábrázolásról. Mindösszesen egy graffiti ismeretes, az un. Eikosz, amit egy zarándok a názáreti Szent Család-házból kialakított imaház falára rajzolt elragadtatásában. Van egy harmadik ellenérv is, nevezetesen az első ikonok egyedül ábrázolják a Boldogságos Szűz Máriát, ezeket Hagioszoritissza – latinul Advocata, magyarul Szószóló – képtípusnak hívja a művészettörténet. Miután 431-ben, az efezusi zsinaton kimondták  a Theotokosz-dogmát - azaz Mária „Istenszülő Szűz”- , nem volt kívánatos a Boldogságos Szűz Mária egyedüli ábrázolása.  A meglévő képeket átalakították: a jobb kar a gyermeket tartja, a bal kéz pedig a korábbi imádkozó tartásból a gyerek Jézusra mutat, ez az un. HodegetriaÚtmutató –képtípus. Későbbiekben némely ábrázolásban fölcserélik  a gyermek Jézus helyét, ebbe a típusba tartozik a czestochowai Fekete Madonna, s ennek nyomán a márianosztrai kegykép is.

Nem lehetetlen,hogy a Fekete Madonna  a siénai  születésű, de többek között Nápolyban az Anjouk megrendelésére dolgozó Simone Martini műhelyéből került ki  mindazokkal a Szűzanya képekkel egyetemben, amik Nagy Lajos  adományaként  ismeretesek.

 

A czestochowai Fekete Madonna útja

 

Ha hézagosak is ismereteink a kegykép keletkezésének történetét illetően, annál nagyobb bizonyossággal lehet beszélni  történelmi forrásokra alapozva  - a sok regényes elképzelés ellenére – Czestochowába kerüléséről és az ottani pálos kolostor alapításának körülményeiről.

I. Lajos magyar és lengyel király 1382 nyarán – tán érezvén, hogy földi napjai  meg vannak számlálva – pontot kívánt tenni a trónöröklés rendjére. Fiúörököse nem lévén legidősebb lányára, Máriára és annak jegyesére, Luxemburgi Zsigmondra kívánta hagyni mindkét királyságát. Már 1379-ben kinyilvánította ebbéli akaratát. A lengyel urak  Mária királyságát elfogadván mindösszesen két kifogást emeltek: a lengyel királynőnek Krakkóban kell élnie, s férjről, tehát társuralkodóról  ők kívánnak gondoskodni  királynőjük számára. 

 

1382-re Lajos a realitásokhoz igazodva módosította döntését, s ezt elfogadtatandó 1382. Szent Jakab ünnepére (július 25.) Zólyomba kérette a lengyel főurakat. A módosított elképzelés szétválasztotta a két állam közötti perszonáluniót. Mária örökölte volna a lengyel trónt, s őszre Nagyszombatba hívta a magyar urakat, hogy elfogadtassa velük kisebbik lányát Hedviget, s annak jegyesét Vilmos osztrák herceget a magyar trón várományosaként.

Lajos király legkésőbb május végétől – ha az előző évek gyakorlatát tekintjük, akár húsvéttól is  - a nosztrai pálosok körében tartózkodott, ott is maradt legkésőbb július 18-dikáig.Oppulai Lászlót bízta meg Lajos   - a zólyomi trónöröklési  tárgyalásra a lengyel urakat meghívandó - küldöttség vezetésével. Lajos a lengyelek iránti jó szándéka jeléül, s a leendő lengyel királynő lelki támogatásának biztosítására határozhatta el a pálosok kolostor-alapítását.  György budaszentlőrinci pálos perjel volt a küldöttség lelki vezetője. Vagy maga a király, vagy a rend választotta ki éppen őt a czestochowai kolostor alapítására. A fegyveres kíséretet sem nélkülöző küldöttség a 12 pálos szerzetessel  és Zsigmond brandenburgi őrgróffal - akit azért küldött velük a király, hogy próbálja megszerettetni magát a lengyelekkel  - május utolsó, vagy június első napjaiban indult útnak. 

Egyszerűen kizárt, hogy a küldöttséggel a Mária-áhítatot lelkében oly annyira hordozó király ne küldött volna míves ajándékot! A Fekete Madonna kép és egy csodás kivitelezésű biblia védelmében és kíséretében június 22-dikén érkeztek Czestochowába. Innen oklevelez Oppulai László, megemlítve, hogy György perjel a czestochowai plébánostól átvette az átengedett Szűz Mária templom kulcsait.

A zólyomi találkozón a lengyel főurak végül elfogadták Lajos király döntését leendő királynőjük és jegyese trónöröklésével kapcsolatban. Nyilván úgy gondolkodtak: a jegyes még nem férj, s az sem volt titok, hogy a  gyermekkorban lévő mátkapár  - finoman fogalmazva  - nem mutatott egymás iránt semminemű érdeklődést. A nagyszombati találkozó hasonlóan megnyugtató eredménnyel zárult.

Pár hónap múlva, szeptember 14-dikén Lajos király megtért  Teremtőjéhez, s özvegye  semmibe véve végakaratát, végül Máriát emeltette a magyar trónra, s bonyolult politikai manőverezés eredményeként két év múlva  Hedvig lett a lengyelek királynője.

 A Jasna Góra-i alapítás ilyeténképpen a  lengyel nép számára meghatározó trónöröklés elfogadtatásának hozadéka, ami természetesen mit sem von le annak értékéből, hogy a pálosok szolgálata révén  és a kegykép csodatévő erejénél fogva a Częstoch család hajdanvolt birtokából  a lengyel nép vallási központja, Közép-Európa egyik legjelentősebb katolikus kegyhelye alakult ki  a következő századokban.


A Czestochowai Boldogságos Szűz Mária  nosztrai kegyképe


A török kiűzésével, a  nosztrai kolostor  és templom újjáépítésekor  természetes módon merült föl az igény arra, hogy a Boldogságos Szűz Mária áhítatát  és tiszteletét kegykép szolgálja. Csodatévő ereje folytán és pálos őrizete révén jelentkező népszerűsége megkérdőjelezhetetlenné tette, hogy a czestochowai kegyképről kérjen a tartomány másolatot.

Miért volt erre szükség? Ne lett volna Boldogságos Szűz Mária nosztrai kolostorának kegyképe arról, akinek a partocíniuma alá helyezték magukat? Az a Lajos király, aki Márizell templomát, Aachen bazilikájának kápolnáját -  az imént említett Jasna Góra-i kolostort most nem számítva –, megajándékozta egy-egy Mária-képpel, éppen csak az általa alapított és szeretett nosztrai kolostornak, ami ráadásul tán az ő óhajára nyerte el a nevét, ne adományozott volna kegyképet?

Elképzelhető, de nem valószerű. Nem lehetetlen, hogy a kép lappang valahol, vagy éppen a czestochowai kegykép valamelyik „másolataként” ismeretes, ugyanis a nosztrai kolostor templomának konszekrációja, és az említett küldöttség elindítása  egyazon időszakhoz köthető.

A  czestochowai kegykép Nosztrára került másolatát  három egybehangzó forrás  szerint 1712-ben P. Cyprián Laszkiri  festette . A körülményekről még annyi tudott, hogy P. Damasus Jasna Góra-i sekrestyés hozzáérintette a Csodatevő Istenanya eredeti kegyképéhez, mindezt P. Kollenich András  definitor – maga is festegetett – tanúsította.

A festő nevével viszont igen komoly gondok vannak. P. Cyprian Laszkiri ugyanis nem létezik, de ugyanígy nem létezik  a neves szakírók által  Laszkivi Ciprián/Cyprián  néven nevezett festő sem!

P. Cyprian Laszkiewicz  viszont neves festője volt a XVIII.században a Jasna Góra-i kolostornak.Az ő másolatai a kegyképről Európa-szerte ismertek és híresek voltak. A márianosztrai templom fölszentelésének évében, 1729. március 22-dikén halt meg Wielgomłynachban. Egy másik érdekesség is felszínre került Cyprian atyával kapcsolatban. Családjának egyik XX.századi leszármazottja, a jeruzsálemi Dormitio bencés apátságban élő Bernhardt Maria ikonfestő. Állítása szerint : ”Lengyelországban egyedül az ő családjának volt az  a kiváltsága, hogy másolatokat készítsen a czestochovai Madonnáról”

Hogyan került a kolostor naplójába mégis a Laszkary/ Laszkivy  névváltozat?

Egy  ok a sok közül  arra vezethető vissza, hogy ez a név ismert  lehetett a kolostor szerzeteseinek körében. Létezett  ugyanis egy Laszkáry nevű, méghozzá  Hont vármegyei család ( ehhez  a közigazgatási egységhez tartozott Márianosztra régen). Sőt, a család egyik tagja, Laszkary János gróf Koháry István Hont megye főispán mellett működött, aki viszont a márianosztrai kolostor legnagyobb adományozói közé tartozott.

Nem ismeretes hol őrizték a kegyképet 1712 és 1728 között.

A templom konszekrálása előtti évben, 1728-ban fejezhette be Fr. Hasenmiller János a kápolna oltárának kialakítását, s  valószínűleg ő faragta - a kegykép jobb és bal oldalára elhelyezett -  Szent Anna  és Szent Joakhim alakját mintázó szobrokat. S miután ezzel elkészült, tették ki a képet a nép áhítatára. Ezt támasztja alá az akkor 28 éves nagymarosi illetőségű  Gergmon Vilmos, a „Nagy Anya képének  állhatatos imádója”  1743-ban tett szóbeli tanúvallomása. Emlékezete szerint 1728-ban hozta Kollenics András definitor a templomba a képet. Ennek viszont ellentmondani látszik egy  1726-ban följegyzett csodás eset.  P. Hávor provinciális – az ő szolgálata idején Nosztra volt a tartomány székhelye - november 3-dikán, vacsora után mesélte el, hogy az egyik mester a szürkületben fölméréseket végzett a még romos kolostor udvarán, s  eközben  lezuhant  a régi lóitatóba, 9 org. mélységbe (közel 17 méter!) Megmenekült a haláltól, csak karja törött el! A provinciális atya ezt  a czestochowai Boldogságos Szűz kegyképe közbenjárásának tulajdonította, akinek pár napja hozatott Bécsből két adományt.

A kegykép  festőjének művészi kvalitásairól a kortárs, s több fordulóban hosszú évekig  Nosztrán szolgálatot teljesítő  P. Streszka Márton tartományi definitor elragadtatással így emlékezik  meg a rendi évkönyvben :” Megvallani merészelem, számtalan hasonló képből [másolatból] egyet sem találtam kifejezőbbnek, mint ezt.”

Szabó Mózes úr volt a kápolna első nagy patrónusa. Négy különböző színű kazulát rendelt , továbbá kelyhet paténával adományozott a kápolnának még a templom konszekrációja előtt, valamint   két antipendiumot „ a halott Isten” sírja elé.( Úgy tűnik  a Szent Sír eredetileg itt volt, s csak később helyezték át az Öt Szent Seb oltárhoz.) Továbbá arannyal, ezüsttel díszítette a  kápolna szobrait.

1729. augusztus 16-dikán, a templom konszekrálásának harmadik napján P. Hávor Mihály provinciális áldotta  meg a czestochowai kápolnát.

Nem sokkal később elkezdődött a kegykép „öltöztetése.” Hávor Éva úrhölgy, - nyilvánvalóan P. Hávor Mihály provinciális, később három ízben a kolostor priorjának  testvére -  a Czestochowai  Nagy Anya  Kongregáció nevében nyaklánccal ékesítette a kegyképet 1731-ben.

1749. augusztus 31-dikén, a czestochowai Fekete Madonna ünnepén megtörtént a kegykép első megkoronázása. A kolostor szerzetesei áhítatuk jeléül  41 súlyú (sic!) aranyozott ezüst koronát helyeztek a  Szűzanya és a gyermek Jézus fejére, amit az „esztergomi aranyműves”  készített el 29 Rh forint értékben. Összességében a munka és anyagdíj 71 Rh Ft 74 krajcárba került. Sokan adakoztak, többek között Hentaller Pál  nagybörzsönyi plébános, Nagy András nagymarosi plébános, mindketten pálos konfráterek, P. Bogovics Gergely prior, P. Esterházy Imre tartományi definitor, P. Schön József a filozófiai stúdium professzora és más atyák és testvérek a konventből.

 1759 január utolsó napjaiban két nagyváradi kanonok - Alapy János és Keserű György - „kegyeskedett látogatásával díszíteni” a kolostort. Mindkettejüket a nosztrai kolostor hív látogatója, Forgách Pál püspök, emelte a nagyváradi káptalanba  még 1753-ban. Mária Terézia  pedig  Alapy kanonokot kispréposttá nevezte ki  1758. augusztus 14-dikén. Egyike volt azoknak a XVIII. századi magyar főpapoknak, akik egyértelműen a köz szolgálatáról  híresültek  el számtalan adomány és alapítás révén Alapy prépost nem jött üres kézzel, a kegyképet csillagokkal ékesítette.


 A kegykép följegyzett csodái


 1732-ben Hausegger Márton nagybörzsönyi plébános  – az imént említett Hentaller Pál elődje,  a Szent Borbála kápolna feledhetetlen donátora , a vértanú szűz kápolnájának juttatott adományain túl - Baross Hont vármegyei szolgabíróval együtt világiak számára habitusokat készíttetett, s Remete Szent Pál ünnepén adományukat a rendalapító nosztrai oltárára helyezték. Ettől kezdve  betegeket – főként gyermekeket –  a gyógyulás reményében bízva öltöztette  be a prior mindenkori helyettese – supprior/alprior - a pálosok hófehér szent habitusába, nagyobb részt a kegykép előtt.

Az első ismert alkalom  1742. június 26-dikán volt, amikor az „esztergomi üveges” kislánya megbetegedvén, a Boldogságos Szűz Mária oltáránál, az ő tiszteletére, de Remete Szent Pálnak

ajánlva, beöltöztették. Napra egy év múlva a derék mester hálaadó áldozatot mutatott be: egy ezüstpénzt adományozott a kegyképnek, mert a gyermek meggyógyult! Visszanyerte egészségét, újból vidáman nevetett, és  visszavette világi ruháját. Az ezüst érme egyik oldalán Lotharingiai Ferenc  császár, a másik oldalon a Boldogságos Szűz Mária képmása volt.

1743 Húsvétján  egy damásdi fiúgyermeket öltöztettek be a fölépülésben bízva. Három évvel később, Pünkösd ünnepén egy János nevű fél éves gyerek kapta meg a pálosok ruháját, akinek a szülei Czipkader (?) István és Schuszter Ilona voltak Hont vármegye akkori székhelyéről, Szebelédről. Még ugyanabban az évben Nagyboldogaszony napján a vámosmikolai gabonakereskedő egy éves kislányát öltöztették be, a következő évben pedig Aquinói Szent Tamás ünnepén egy lelédi illetőségű  parasztember gyermeke kapta meg rend ruháját.1749. május 1-dikén Tomanek Péter, a kolostor szerződtetett esztergomi orvosának  11 éves kisfiát P. Helmár Elek alprior öltöztette be a czestochowai Boldogságos Szűz Mária oltáránál.

Közel harminc évig hallgatag a krónika újabb beöltözésről, majd 1776. szeptember 18-dikától az esztergomi gyógyszerész gyermeke viselte a pálosok habitusát egy évig.

A kegykép hatása eljutott a Szentszékig, mert 1743. december 16-dikán hozta P. Fejér Pál tartományfőnök sietve a pápai bullát arról, hogy a czestochowai Boldogságos Szűz Mária nosztrai kegyoltára heti egy napra búcsúengedélyt kapott.XIV. Benedek pápa 1749. november 22-dikén keltezett dekrétuma  pedig folyamatossá tette az oltárprivilégiumot.

A kegykép születésének 35. évfordulóját 1747. december 8-án, a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén dobok és timpanonok hangjával  kezdődő énekes szentmisével ünnepelte a kolostor, amit  P. Letenyei Pál prior mutatott beAz „ereklyetartóban levő szentséget”  hozzáérintették a Boldogságos Szűz Mária kegyképéhez.

Az ünnepen P. Helmár  Elek alprior kihirdette - ki-ki lelkiismeretére bízva -,  hogy aki a templom történetéből tud, vagy emlékszik olyan esetre, amikor  valaki szabaddá vált a betegségétől  kifejezetten a Boldogságos Szűz Mária czestochowai  képének köszönhetően,  annak a fogadalmi ajándékát közszemlére teszik a kápolnába .Ígéret született arra, hogy gondoskodnak  egy szekrénykéről a szent oltárnál,  így láthatóvá válik az mindenki számára. Bármely csekély is az adomány, vagy a fölajánlás, nyugtázza a Szent Szűz közbenjárásának tényét.

Már az első  napon, a csikorgó télben - a Szűzanya iránti hálából és tiszteletére - megjelent ezen a szent helyen  mezítláb tanúságot tenni  Házy János 40 éves és Prukner Fülöp 27 éves erdész.

1748. június 15-dikén a nagymarosi molnár, nevezett Albrecht Márton jött el erre a szent helyre , hogy elmesélje kislánya gyógyulását.  Amikor a gyermek 7 éves volt harmadnapos lázba esett, az

anyja a szomszéddal gyalogosan elzarándokolt a kegyképhez, s  a zarándoklat hatására a kislány meggyógyult.

1754-ben újabb csoda történt a czestochowai Boldogságos Szűz Mária kegyképe előtti imádság hatására. A szalkai jegyző leánya megvakult. A gyógyulás biztos tudatában jött Nosztrára  imádkozni a fiaival,s  fölajánlani lánya betegségét.  Ezt követőn a kislány fokozatosan visszanyerte a látását. A jegyző a történetet tömör ezüst táblába vésette, s 1754-ban Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén a Szűzanyának adta hálája jeléül.

 1760. április 27-dikén egy másik jelentős gyógyulásról tanúskodott  írásban P. Vajnarovics János előtt Fábri nagymarosi molnár. Felesége, született Heinisch Margarita,  arca karácsony után kifekélyesedett, majd tovább, az egész teste, mintha leprás lenne. Nehéz mellkasi légzése volt, erős szívtáji nyomás gyötörte. Semmi nem segített.  Erősen a Boldogságos Szűz Máriához könyörgött, majd a kegyképhez zarándokolt a családjával. Már a szentmise alatt elkezdődött a  csoda! Tisztult az arca, s a tanúvallomás idejére teljesen eltűnt az asszony arcát és testét rútító elváltozás. Mindezt esküvel bizonyította a férj, a rokonság és a szomszédok. De a megmaradt hegek is igazolták a történetet.

 P. Raffavics priorsága alatt újabb áhítat alakult ki a Boldogságos Szűz tiszteltére. Az Úr születésének éjszakáján minden házból két asszony indult el a Szűzanya kápolnájába, s egymást fölváltva imádkoztak a kegykép előtt.  Amint a kóruson befejeződött a szerzetesek ünnepi vesperása, elkezdték a hosszantartó öröméneket minden nyelven. Az édes éneket csak az éjféli mise szakította meg, s tartott a Szűzanya dicsőítése addig, amíg a nap föl nem kelt.

  Méteres hó torlaszolta el az utat 1763. január 3-dikán, s ezen az úttalan úton kaptatott föl egy  fogadott szekér utasával. A  „budai tisztes matróna” hálásan térdelt le meglátva a czestochowai Boldogságos Szűz képét a kápolnában. 

Előző évben súlyosan megbetegedett, s állapota nem javult. Már azon törte a fejét, kire hagyja örökül  vagyonkáját, amikor egy  éjjel álmában megjelent neki a Boldogságos Szűz Mária képe. Ahogyan fölébredt megfogadta, hogy zarándoklatra indul, megkeresi ezt a képet, s  lerója háláját a Szűzanya előtt. A fogadalom megfogalmazása után rögtön jobban érezte magát, s belekezdett utazása megszervezésébe. Nem volt ez egyszerű dolog akkoriban, kivált télvíz idején! Először Esztergomba indult, úgy érezte ott találja meg az álmában látott képet, de fáradozása nem hozott eredményt. Kérdezősködésére, és a kép leírása nyomán, többen a Nosztrán lévő kegykép meglátogatását tanácsolták neki. Így kelt át a jeges Dunán és érkezett meg a mondott téli napon. Hosszas áhítatott tartott a kegykép előtt, mert megtalálta azt, aki őt hívta és meggyógyította.

 1779-ben a  szokolyai erdőkerülő gyermeke betegedett meg igen súlyosan. Imádságot kért a kolostor szerzeteseitől, s a  fölépülés után ezüstöt adományozott a kegyképnek hálája jeléül.

Még ugyanebben az évben történt, hogy a nagymarosi Liebhard Henrik lábai igen földagadtak. Járásában, s tevékenységében felettébb gátolta ez a kényelmetlen állapot. Fogadalmat tett a kegykép előtt, hogy hosszas böjtöt tart a tiszteletére. Az  áldozat meghallgatásra talált, a gyógyulás megtörtént. A 20 év körüli fiatalember köszönetképpen szentmisét  celebráltatott a czestochowai Boldogságos Szűz oltáránál.


A kápolna


 A  kápolna donátorai közé tartozott Anna de Frikkel  bárónő Damásdról.  Az ő adományaként létesült a kápolna gyóntatószéke a kegyoltárral szemben. A bárónőnek három fia volt, ezek közül a legkisebbet Györgynek hívták, és – fájdalom – nem egészségesen született, 1755 augusztusában pedig meghalt.  A bárónő azzal a kéréssel fordult a konventhez, hogy temessék el a fiát a templomban. P. Simon József prior megtanácskozta az atyákkal a kérést, végül a beleegyeztek , de nem a kriptában temették el a megboldogultat, hanem a kápolnában az oltár előtt ástak egy sírt számára, s ott helyezték el, lábbal a kápolna bejárata felé. Nyughelyét lefedték egy láb vastag (31,608 cm) kőlappal. A megtört anya 10 aranyat adott hálája jeléül a konventnek a temetésért.

 A kápolna  berendezésének végső kialakulása  Fr. Rucsmann/Ruesmann Antal nevéhez fűződik. A sokoldalúan képzett és tehetséges művész-iparos  Svábföldről,  a Fekete-erdőben található Lempachenből származott. 1757-ben kezdte meg  28 évesen újoncidejét Nosztrán. Első pillanattól kezdve lenyűgözte őt a Boldogságos Szűzanya kegyképe, így örökségének teljes összegét elöljárói engedélyével a kápolna átalakítására szánta. Tetemes öröksége 1759. május 13-dikai fogadalmazása után, augusztusban érkezett meg  fivérétől.  Szeptemberben   P. Raffavics László priort elkísérte Bécsbe, hogy megvásárolják a szükséges anyagokat és kellékeket az átalakításhoz, s rögtön hozzá is kezdett.

A  300.- Rh Ft örökség egyharmadát  a szent ikon ékesítésére,  a többit a szentély  díszítésére fordította.  Az oltár díszítése egyszerűségében eltér a többi mellékoltártól. Nem ismeretes mit hagyott meg  Fr.Hasenmiller  munkájából. (Valószínű, hogy csupán Szent Anna és Szent Joakhim szobrait.) Az oltárt díszítő négy angyal – két térdelő angyal az emelet párkányán és két, gyertyát tartó angyal az oltáron – megkapó szépségű alakok, erőteljesen eltérnek a templom többi angyalábrázolásától, tehát szinte biztosra vehető, hogy Fr. Rucsmann műve.  A zárt, szarkofágalakú stipes is az ő alkotása lehet, ami eredetileg márványozott hatást keltett,  s ezennel  a Szent Sírt áthelyezték a Remete Szent Antal, később Öt Szent Seb oltárhoz.  A szimmetrikus, egy emeletes építményt pilaszterek tagolják. Legfölül Szent József  képe zárja az oltárfalat. Nem lehetetlen, hogy a bécsi út során rendelték meg festését. Ugyancsak ebből a pénzből  63.-Rh Ft-ért ezüst lámpát  rendeltek az új oltárra, ami a Szűzanya szombati ünnepeinek alkalmával csodálatosan szép fénybe borította a kápolnát.  P. Helmár Elek supprior   100 Rh Ft-os adományának kamatai gondoskodtak arról, hogy a lámpából soha ne fogyjon ki az olaj. Az összeget minden év szeptember első napjaiban kapta meg a kolostor.

 A kápolnára fordított összeg alapján  gazdagon  aranyozott-ezüstözött alkotás került ki keze közül. Ráadásul a kegykép értékei miatt míves kovácsolt  vas-kapuzat zárta a kápolnát. Elámult, mind ki látta munkája eredményét.  Isten anyjának kegyes szolgája nem volt megelégedve  önmagával.

A tehetséges testvér megérezhette a Boldogságos Szűz kegyességét. Egy évvel a fogadalmazása után  után súlyosan megbetegedett, s ágyhoz kötve a legvégsőkig jutott.  Halálos ágyához kérette az egyik atyát, s életét fölajánlotta a  czestochowai Boldogságos Szűznek, továbbá kérte, hogy mutassanak be két szentmisét oltáránál, s azt is megígérte, hogy ministrálni fog. Az atya föladta neki a szentséget, s tagadta, hogy másnap képes lenne szolgálni, hiszen segítség nélkül még mozdulni sem képes a betegágyán. A következő napon a mondott atya elindult  a kápolnába bemutatni a szentmisét, s látja ám, hogy Antal testvér érkezik a misekönyvvel. Bár látta mennyire szenved, mégis hagyta, hogy eleget tegyen fogadalmának. Miközben az atya bemutatta Istennek a szent áldozatot,  a beteg testvér ministrálás alatt áhítatos imádsággal a  Nagyasszonyhoz fohászkodott.  A szentmise áldozat végére Antal testvér érezte, hogy  ereje visszatér, s betegségéből fölerősödve  pár nap múlva visszatért munkájához.

P. Esterházy Pál tartományfőnök - P. Raffavics prior minden tiltakozása ellenére - 1761-ben valósággal elragadta Nosztráról, s Pestre helyezte, ahol dolgozni  kezdett élete főművén. A pesti kolostor könyvtárának világhírű faragásait ő készítette, amihez képest a Boldogságos Szűzanya nosztrai kegyoltára  valóban csak ujjgyakorlatnak tekinthető.A rend föloszlatásakor is a pesti kolostorban teljesített szolgálatot. 1791-ben halt meg 63 évesen. A pesti ferences templom kriptájában temették el.

 A fiatal novíciusok közül kivált Fr. Szalay Özsébet ragadta meg a kegykép szépsége, s 1764. október 24-diki fogadalmazása előtt több, mint 100 Rh Ft-ról hagyatkozott a nosztrai kolostor javára,  külön kikötve, hogy a pénzből  a Szent Szűz kápolnájába hat ezüst gyertyatartó kerüljön díszítésül.

 A kápolna berendezésének ékköve , az a máig látható gyönyörű rokokó vitrin, ami az „esztergomi üveges” remeke. Itt kaptak helyet a fogadalmi ajándékok.


A votív ajándékok


Szalkovics Anna végrendeletében a  kegyképre hagyott egy kis smaragdokkal és gyémántokkal díszített gyűrűt 1739 augusztusában. 1742. szeptember 16-dikán a szobi serfőzőné hozta el fogadalmi ajándékát, vörös selyembe szövött ezüst szívet, amit kitűztek az üveg alá a Szűzanya tiszteletére.Következő év júniusára az ifjú hölgy mégis megtért Teremtőjéhez, de úgy tűnik kegyes halállal halt, mert a szomorú anya egy lehajtott fejű nőt ábrázoló  ezüst táblácskát adományozott a Szűzanyának.1742 októberében újabb  ezüst gyűrűt kapott a Boldogságos Szűz Mária kegyképe, amely két fehér kristályt tartalmazott.

 

 Leopold de Vidersberg kapitány  Pálffy János huszárezredéből  - ide sorozták be az osztrák örökösödési háborúban a Hont és Bars megyeieket -  arany gyűrűvel jegyezte el a Boldogságos Szűzanya czestochowai kegyképét  a háború után, 1749-ben.

1754 november utolsó napjaiban a „jó nővérek” tevékenységének köszönhetően, hálából, csöndes áhítatban „megkoronázták”a kegyképet.  Egy kis méretű, jó minőségű koronát adományoztak a czestochovai kegyképnek, amit a vitrinben helyeztek el. 

 Újabb ezüst gyűrűvel gazdagodott a kegykép 1778. márciusában a kóspallagi hentes feleségének jóvoltából,  fogadalmi ajándékként, betegségéből történő fölépülése alkalmából.Már 1784. tavaszán szándékában állt II. Józsefnek  - a nagyszombati, és a tüskevári  kolostorok után -  a márianosztrai kolostort is föloszlatni.  A kolostor nagy patrónusa,  Esterházy Pál  pécsi püspök – előtte váci suffrageus püspök, még azelőtt pálos rendfőnök  – valósággal családtagként járt Nosztrára. Amikor fülébe jutott a hír, minden követ megmozgatott, s három napra  meglátogatta  a kolostort májusban. Nyugtatta volt rendtársait,  együtt imádkozott a  zaklatott nosztrai atyákkal  a kolostor fönnmaradásáért. A három nap közül az egyik napon Remete Szent Pál oltáránál, a másik napon a czestochowai kegykép előtt mutatott be szentmisét. A kolostor tán emiatt két év haladékot kapott…

 Még ugyanebben az évben a Helytartótanácson keresztül II. József két rendeletben is szabályozta a Mária-képek  és   -szobrok tiszteletét. A rendelet előírta a kegyképek és szobrok eredetének megvizsgálását  s egyúttal  kötelezte a templomokat az alkotások megjavíttatására. Elrendelte viszont a kegykápolnák  megszüntetését. A  képet (szobrot) a templom  hajójában kelletett őrizni.


 A kegykép és a kápolna története a XIX. században –a  Márianosztrai Szűzanya-kép


 Jordánszky Elek tinniniai püspök, esztergomi énekes kanonok összeírta, és 1836-ban kiadatta az országban föllelhető összes Mária-kép lelőhelyét s történetét, ám  a nosztrai kegykép nincs közötte! Több,  mint figyelemreméltó tény!  Azonban annak fényében, hogy a nosztrai kolostor föloszlatásának templomi  leltárában sem szerepel a kegykép – ennek természetesen lehet  egyéb oka  is – meg lehet kockáztatni a kijelentést: a kegykép 1784 után  legalább is egy ideig nem volt Nosztrán.

 Legközelebbi információ a kegyképről  és a kápolnáról 1815-ből  származik. Ebben az évben a dúsgazdag, németalföldi származású, Szobon  Európa legnagyobb fatelepét működtető Luczenbacher család egyik tagja, id. Luczenbacher János, saját költségén kifesttette a czestochowai kápolnát az esztergomi Traurik Ferenccel. Két év múlva, 1817-ben, Liebhart József  -az imént megnevezett család üzlettársa - fölékesítette a kegyképet ezüst foglalatba épített fehér kövekkel, ezek a Szűzanya palástjának szegélyét és a gyermek Jézus ruháját díszítették.

 Szibelt Karolina pedig 1842-ben a Szent Szűz oltárára egy  csillogó szegélyű párnácskát adományozott. A pilismaróti  tiszttartó felesége, Károlyi Zsófia  votív ajándéka, egy  gyönyörű arany keretbe foglalt gyöngy,  1843.május 16-dikán került be az értékeket őrző szekrénykébe.

 1858-ban került Márianosztrára adminisztrátorként Ft. Krotky József. Ezt megelőzően zömmel Budán teljesített szolgálatot, többek között a Központi Papnevelő Intézet spirituálisaként. „A szent buzgalmú plébános, ki az egykori kolostor templomát úgy  kidíszíttette, hogy az tündöklik az aranytól, és a pálosok után hanyatlásnak indult búcsújárásokat e sz. kegyhelyre ismét régi fényére emelte viszsza.”  Mindez az 1860-es években történt. Krotky plébános 1870-től már Érsekújvár plébánosa volt. A hatalmas felújítás a kápolnát is érintette.

A búcsúk  oly annyira rendszeressé és népszerűvé váltak, hogy külön ima-és énekfüzeteket adtak ki 1885-1911-ig a zarándokok számára.1794-től a templomoknak három búcsút engedélyeztek. Egyet a védőszent ünnepén és kettőt másik ünnepen. A márianosztrai  templom esetében ez Nagyboldogasszony ünnepe, valamint a Szent Kereszt megtalálásának május 3-dikai  és  a Szent Kereszt fölmagasztalásának szeptember 14-dikei  ünnepeihez kötődött.  A búcsúsok a szélrózsa minden irányából érkeztek a hegyeken keresztül: Nagybörzsöny, Letkés, Szob, Zebegény és Kóspallag felöl. A  Nagybörzsöny és Márianosztra közötti úton két helyen is megálltak rövid áhítatra: a  Sleifenréten a Gránát-kútnál, ahol a forrásban sok gránátkő volt található, s ezekből szedegettek. Szűz Mária szétszóródott gyöngysorából valónak tartották a köveket. A másik pihenőhely  Képesfa volt. Egykor Szűz Mária kép volt itt, amit a márianosztrai búcsújárók állítottak.

Csakhogy a zarándokokat vonzó kegykép már nem ugyanaz volt, mint amit P. Cyprian festett!

A kegykép ugyanis időközben némi beavatkozáson ment keresztül. Az átfestés a Szűzanya szemét érintette, illetve arcbőre az eredeti sötét tónusból világossá változott.

 A kutatás jelenlegi stádiumában megnyugtató válasz nincs arra mikor, ki, kinek a megbízásából végezte el a beavatkozást? A kegykép hátoldalán több papír-pecsétet lehet fölfedezni, ebből három jól kivehető. Az egyik „Lourdes im Glanze seiner Wunder” föliratot viseli, a másik kettő egyértelműen a sopronbánfalvi karmelita konvent  - különböző színű – pecsétje.  A lourdes-i csoda 1858-ban történt, de elfogadtatása 1862-ben. 

 

 

A Sarutlan Kármelita  rend első magyar kolostorát 1891-ben alapította gróf Esterházy Móric özvegye, Maria Ignatia nővér Sopronbánfalván, a mayerlingi kármelből érkező szerzetesnők segítségével. A  rendházban az első fogadalmazás 1893-ben volt. Nem lehetetlen  ennek birtokában, hogy a kegyképen történő módosítás 1893 után történt, mint ahogy az sem, hogy a karmeliták sopronbánfalvi rendházában, ami eredetileg úgyszintén pálos kolostor volt. 

Tény, hogy az 1910-es évektől ismert - a márianosztrai kegyképről készült -  szentképek már a „nyitott szemű” Szűzanyát ábrázolják,  és a „Czestochowai”  jelző helyett a  Márianosztrai Boldogságos Szűz Mária néven tisztelték.

 

Magyarok Nagyasszonya – a kegykép és a kápolna legújabb korban


 

Az 1970-es évek második felétől  P. Árva Vince  márianosztrai plébános, klandesztin pálos szerzetes restauráltatta legközelebb a templomot. A restaurálás befejező aktusaként  P. Árva  Vince  - az időközben értékeitől erőteljesen megfosztott  kegyképet  - 1982-ben a kápolnából a főoltárra helyeztette. A kegykép és a kápolna története ezzel külön vált.  A kápolnába, a kegyhely helyére a Szűzanya fatimai megjelenésének emlékét őrző szobor került, s ettől kezdve fatimai kápolna néven emlegetik.

 Dr. Lékai László bíboros, esztergomi érsek hozzájárulásával 1986. október 8-dikán megtörtént a kegykép második megkoronázása a Szent Korona imitációjával, s ezzel egy időben bíboros úr engedélyével a templom titulusa Magyarok Nagyasszonya  névre változott. Megfelelően ennek a kegykép tisztelete is e néven folytatódott.

2011-ben volt a pálosok márianosztrai második honfoglalásának  300. évfordulója.  Ebből az alkalomból P. Borsos József perjel  - egy évi tartó, minden részletre kiterjedő előkészület után – restauráltatta a kegyképet.  Az ünnepség  első  mozzanataként,  2010. október  12-dikén,  Juliusz Janusz érsek, apostoli nuncius pontifikálta szentmise keretében  levették a kegyképet a főoltárról, s hozzáérintették ahhoz a másolathoz – Köteles István festőművész  alkotása -, ami egy évig állt a főoltáron.(A restaurálás előtt készültek a Magyar Nemzeti Múzeumban azok a röntgen- és infra -felvételek a kegyképről, amik az átfestés tényét alátámasztották.) A  restaurálás Czakó Ferenc  munkáját dicséri. 

 A Szűzanya arca visszanyerte eredeti színét.  Ezzel egy időben P. Borsos József  a 2011. évet a Boldogságos Szűz Mária évének nyilvánította Márianosztrán. Imára és adakozásra buzdította a helyi híveket és a zarándokokat. Ennek eredményeképpen a Szűzanya és a gyermek Jézus fejére  új korona  - a Szent Korona minden részletében hű, értékes,  síkbeli mása – készült el. A koronák elkészítését Gálné dr. Csótai Renáta Zsuzsanna koordinálta. A zománcozást  Miticzky Gábor és Drozdz Adrienn végezte. A zománckép alapokat Kánya Attila, a pártadísz zománcmunkáját Ludvig Rezső készítette el. A drágakövek csiszolása Pálinkás László  műhelyében, a szív-gránáté Csehországban készült. Az ötvösmunkák  Albert Györbíró László  stúdiójának termékei.

 

A megújult kegykép harmadik megkoronázására, a pálos kegyhely legújabb kori  történetének  egyik legrangosabb eseményére,  2011. október 9-dikén került sor. Dr. Beer Miklós püspök, a Váci Egyházmegye főpásztora – nem mellesleg pálos konfráter, valamint   Márianosztra  plébánosa volt 1970 és 1976 között – 1500 zarándok előtt a magyar nemzet nevében helyezte el a koronát,  és áldotta meg a Magyarok Nagyasszonya márianosztrai megújult kegyképét.

A kegykép  Sziebert Judit míves munkájának köszönhetően  - a barokk keretek mintájára készült - új, faragott keretet , valamint Boldog Özséb domborművével ellátott ezüstözött  redőnyt is kapott.

Reggelente a márianosztrai Mária-himnusz  - Ne hagyj el, kérlek, Mária – hangjai mellett fölhúzzák a redőnyt, s  láthatóvá válik a kegykép páratlan szépsége. 

 A kápolna déli oldalán szerény márványtábla jelzi, hogy a Boldogságos Szűz Mária napjainkban sem felejti el azokat, akik az ő segítségét kérik, erről vall Kauderer-Papp Nóra:

"2005. október 19-én hazaérkezésemkor a szomszédok értesítettek, hogy édesanyámat kórházban ápolják Budán. (Azt megelőző héten erősen fájt a feje, az ügyeletes orvos megfázást állapított meg nála.) A nevezett napon a szomszéd talált rá eszméletlen állapotban a kertben. Kocsiba ültették és bevitték a szobi szakrendelőbe.Ekkorra már annyira rosszul volt, hogy folyamatosan hányt,ezért azonnal tovább vittek Vácra, ahol a neurológián CT felvételt készítettek a koponyájáról.  Az orvos azt mondta, hogy az alapján, amit a felvételen lát, nem hiszi el, hogy a beteg szemben ül, és beszélget vele. A felvételek súlyos agysérülést mutattak: agyi aneurysma. A betegség a főerek egyikén keletkezett kiboltosulás, a rosszullétet pedig az okozta,  hogy ez a kidudorodás kifakadt és bevérzett a körülötte lévő agyterület.

A budai Szent János kórház Idegsebészeti osztályára már rohammentővel szállították.

Közel egy hónapig élet-halál között lebegett.

Valahányszor végiggondoltam az édesanyámmal történteket, mindig úgy éreztem, hogy kézzelfogható bizonyítéka mindez Isten  beavatkozásának, hiszen a  leletek olyan súlyos agysérülést mutattak, ami kizárta az életben maradást.

Tíz napig, amíg a vér föl nem szívódott, műteni sem tudták, szigorúan feküdnie kellett. Folyamatosan rosszul volt, hányt, nem evett semmit, csak infuziót kapott. Nem tudott fogni, volt, hogy félrebeszélt.

Várakozni kellett…Az orvosok semmi jóval nem bíztattak, még azzal sem hogy megéri a műtétet.

Minden nap imádkoztam. Imádkoztam mindenütt: utazás és várakozás közbe, s a betegágyánál. Olyan emberek is imádkoztak érte, akik azelőtt egyáltalán nem imádkoztak, nem jártak templomba. Botfay Levente atya, a kolostor perjele és plébánosa rendszeresen utazott be hozzá Márianosztráról Budapestre vigaszt nyújtani.

Letelt a tíz nap, de hétvége következett, s Halottak napja, így nem került rögtön sor a műtétre, Maradt a várakozás, az ima és szentmise édesanyámért.

Hat-hét órás volt a műtét. Előtte nyíltan megmondták az orvosok, hogy közel sem biztos, hogy túléli. ( (Filmezték az operációt, mert ritkán kerül sor hasonlóra.) Istennek hála, a műtét jól sikerült, de újabb tíz napig kritikus állapotban volt. Arca borzalmas állapotban volt, lefogyott, hiszen semmit nem evett, az infúziók tartották életben és az imádság…Két hét múlva hazaengedték, de ezzel még nem volt vége a megpróbáltatásoknak. Szépen lábadozott, erősödött, ám az egyik CT kontroll-vizsgálaton kiderült, hogy egy másik aneurysma is van a koponyájában, csak az még szerencsére ép!

Egy év múlva újabb műtétre került sor. Az orvosok ismét nem sok jóval kecsegtettek. Nagyon féltünk, de nem volt más választás, újból csak a műtéti megoldás adódott. Folyton az motoszkált bennünk, lehet-e valakinek kétszer is ekkora szerencséje?

Sokat, nagyon sokat imádkoztunk, és a Jóisten , a Szűzanya közbenjárására, másodszer is segített! A műtét sikerült, s két hét után, mert vállaltam a 24 órás szolgálatot mellette, hazaengedték. Közel egy évig tartott a „lábadozása”. Újra kellett megtanulnia járni, beszélni, gondolkodni…Kilenc év telt el azóta. és visszatérhetett a normál életbe.

Gyógyulását isteni csodának tartom, de tartja mindenki, aki csak látta betegségében. Folyamatosan hol a Boldogságos Szűz Máriához fohászkodtam:”Ó, bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, akik hozzád menekülünk,” hol pedig a Jézushoz:”Uram, Jézus Krisztus, könyörülj rajtam!” Ami a leggyönyörűbb a történetben, hogy anyukám példája igen sok ember figyelmét az ima erejére fordította, hitetlenekből váltak hívővé.

Egyedülálló ami vele történt orvosi tekintetben is, mert bevérzett aneurysmát még senki nem élt túl azelőtt, amit ráadásul két másik műtét követett."

Vadász J. MáriaMagdolna

Források:

Ad perpetum Rei memoriam. Kézirat.MN bazilika irattár

Batthyány József érsek 1779. május 30-dikai vizitációjának jegyzőkönyve. Esztergomi Prímási Levéltár

Cathalogus Paulinorum. Fol. lat 2024. OSZK Kézirattár

Documenta artis paulinorum. Bp., 1976.

Liber Memorabilium.Residentiae Nostrensis. AP E 153. Fasc.234. Vol. 1, 2, 3.

Kauderer-Papp Nóra tanúbizonysága.MN bazilika irattár

Streszka, M: Rocznike Paulinskie.Tom.2. Czestochowa, 2008.

Felhasznált irodalom:

Aggházy M.:Adatok a pálosok XVIII.századi tevékenységéhez.= Archeológiai Értesítő.1936.

Banja,Z.-Kobelius,S: Jasna Góra. Czestochowa, 1986.

Baranyi Béláné: Adatok a XVIII.századi márianosztrai pálos művészethez. =Művészettörténeti Értesítő.1957.

Bunyitai V.: A váradi püspökség története alapításától a jelen korig. Nagyvárad,1883.

Diós I.: Szentek élete. www.katolikus.hu/szentek

Gyéressy Á.:Pálos faragások mesterei.=Művészettörténeti Értesítő.1973.3.

Hesemann, M. :Názáreti Mária. Bp.,2012.

Horváth M. F:Nagybörzsöny monográfia.Elektronikus változat: 2007. www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek

Kaczmarczyk? K.:Archiwum o.o.Paulinów na Jasnej Górze.=Levéltári Közlemények. 1932.

Karcsú A.: Vácz város története. Vácz,1880.1888.

Nagy I.: Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal. L-Ö.köt.Pest, 1860.

Pámer L: Pálosaink a művészet terén.=Katholikus Szemle.1917.6.

Pór Antal: Ifjabb Erzsébet királyné= Századok.1895.

Szilárdffy Z.:Ikonográfia, kultusztörténet. Bp.,2003.


 

Anyakönyvi hírek

 

Keresztelés

GÁSPÁR Róbert és Magyar Erika Levente nevű gyermeke és az édesanya, Erika, 2014. május 5-dikén ,

URBÁN Tamás és Vajda Szilvia kisfiai :Tamás Mihály és Gergő József  2014. augusztus 9-dikén részesültek a keresztség szentségében.

Isten hozta az új jövevényeket Krisztus családjában!


Esketés

FERBERT Róbert és PINTÉR Marianna 2014. május 17-dikén,

SZABÓ Péter és REITINGER Tünde 2014. június 14-dikén

 kötötték össze életüket.

Isten áldja meg frigyüket!


Halálozás

GLÓZER Mihályné sz. Bakos Eszter 2014. június 9-én távozott el Teremtőjéhez.

A 2013. július 6-án Floridában elhunyt VITENCZ  Mihály hamvait végakarata értelmében 2014. június 28-dikán helyezték örök nyugalomba a katolikus egyház szertartása szerint a márianosztrai temetőben.

Nyugodjanak békében!

Hírek

P.Roman Majewsky, a Jasna Góra-i pálos kolostor emeritus perjele megszakításokkal hosszabb ideig a Boldog Özséb kolostor vendége.

P. Hesz Attilát P. Csóka János tartományfőnök augusztus 1-jei hatállyal Márianosztrára helyezte, P. Bátor Botondot pedig egyidejűleg a budapesti kolostorba.

Bíró László püspök úr április 30-dikán szentmisét mutatott be a börtönkápolnában P. Vizi András koncelebrálásával.

A Mindszenty bíboros emlékére Petényben bemutatott szentmise ünnepi szónoka P. Bátor Botond tartományfőnök volt május 4-dikén.

P. Vizi András plébános a szlovákiai Óváron három gyermek elsőáldozása alkalmával mutatott be szentmisét május 11-dikén.

A bazilikában zenei szolgálatot adott a Farkas László karnagy vezette budakeszi énekkar május 18-dikán.

A ciszterci nővérek kismarosi kápolnájában mutatott be szentmisét május 22-dikén P. Vizi András plébános.

Májusban befejeződtek a bazilika és a plébánia-épület lábazatának állagmegóvó munkálatai.

Június 5-dikén befejeződött a felnőtt hittan.

P. Majewsky öt lengyel szerzetes-testvérével hálaadó szentmisét mutatott be a bazilikában pappá szentelésük 25.évfordulója alkalmával június 6-dikán.

A pálosszentkúti pünkösdi búcsún a kolostorból P. Bátor Botond és Fr. Fülöp Vilmos vett részt.

Szentháromság vasárnapján, június 10-dikén P. Vizi András plébános szentmisét mutatott be a vácrátóti templom búcsúján.

Június 13-dikán érkezett Ukrajnából zarándokútra a Szent Damján feszület. Egy hétig az Irgalmas Jézus Öt Szent Sebe oltár előtt volt áhítatra kiállítva.

P. Bátor Botond tartományfőnök pappá szentelésének 20. évfordulója alkalmával hálaadó szentmisét mutatott be a bazilikában június 18-dikán motoros zarándokokkal, majd másnap Erdélybe indultak zarándokútra.

A márianosztrai két napos falunap június 20-dikán szentmisével vette kezdetét. A szentmisén zenei szolgálatot adott a Noseda Tibor vezette szervita-kórus.

Az úrnapi szentségi körmenetet a faluban fölállított oltárokhoz P. Vizi András plébános vezette.

Június 25-dikén Major Péter és felesége, Gyöngyi, 40. házassági évfordulójuk alkalmával hálaadó szentmisét.

Ft. Izral Pál letkési plébános atya névnapi köszöntésén vett részt június 28-dikán P. Bátor Botond és P. Vizi András.

A márianosztrai nyugdíjas klubot látogatta meg P. Vizi András és Fr. Fülöp Vilmos július 2-dikán. Másnap András atya éjjeli túrát tett a márianosztrai fiatalokkal  a Kopasz-hegyre.

A Petyerák Melinda vezette július 8-14-ig tartó hittan-táborban az elő napon P. Vizi András mutatta be a szentmisét Kemencén, majd 10-dikén túrázni indult a fiatalokkal.

A Magyar Pálos Rend július 14-19-ig tartotta Pécsett éves lelkigyakorlatát.

Július 26-dikán a szlovákiai Óvár falunapján P. Vizi András plébános ünnepi szabadtéri szentmisét celebrált.

A pálos nővérek erdőkürti kolostorában mondott szentmisét július 30-dikán András atya.

(A következő lapazám a tervek szerint szeptember közepén olvasható)