You are hereAve Regina 2013. III. évfolyam 7.sz. Pálos Mindenszentek

Ave Regina 2013. III. évfolyam 7.sz. Pálos Mindenszentek


Ave Regina! 

A márianosztrai Magyarok Nagyasszonya Bazilika és

a Boldog Özséb kolostor hírharangja

____________________________________________________________________________________________________________________

2013. III. évfolyam 7. szám

PÁLOS MINDENSZENTEK ünnepe

____________________________________________________________________________________________________________________

Memento...

Az Úrban megboldogult pálos szerzetesek a márianosztrai kriptában

 

Mindenszentek…Mindazok a szent életű lelkek, akik  Istennek szentelt életükkel földi létük végén kiérdemlik a megdicsőülést, Isten szent színének látását, s akiket csak az Utolsó Napon van reményünk színről-színre látni.

A Pálos Rend november 7-dikén ünnepli  üdvözült szentjeit, akik közül jó néhányan gyaníthatóan a nosztrai kolostorból indultak el az utolsó útra.  A Nosztrán megboldogult pálosok emlékének fölidézése egyúttal keresztmetszetét adja a  pálosok Boldogságos Szűz Mária nevét viselő kolostora több száz éves történetének.

A  pálosok még a többi szerzetesrendnél is fokozottabban tisztelték a halottaik kultuszát, mert  a romlatlan test volt az istenes élet bizonyítéka. Már P. Eggerer 1663-ban Bécsben megjelent Fragmen panis… című munkájában gondosan összegyűjtötte az öröklétbe távozott rendtársakról szóló emlékeket. Nem csak azt tartották számon ki, s mikor halt meg, hanem azt is, hogy testük milyen állapotban maradt fenn. Ebben is olvasható az a P. Gyöngyösi Vita fratrum-jából  vett  és sokszor citált rész, amit   Kapisztrán Szent Jánosnak tulajdonítanak. A magyar történelemben is meghatározó szerepet játszó neves ferences szónok Buda felé utaztában 1455-ban megszállt Nosztrán, s a romlatlan testek látványának hatására ezt  írta levelében:

„Ha valaki ép testben nyugvó szenteket akar látni, menjen Nosztrára!” Ez pedig csak úgy volt lehetséges, ha a testek látható állapotban, tehát a kriptában voltak egymás mellé elhelyezve.

Általános gyakorlat volt a középkor folyamán a szerzetesrendekben az un. nyitott temetkezés. Azaz a kriptában, amelynek kialakítása emlékeztetett az Úr Jézus sziklasírjára, kőlapokra helyezték a lepellel letakart halottakat, s így időről időre ellenőrizhették a tetemek állapotát. Akinek teste elporladt, csontjait ossariumba tették, s amint a pápai kriptában is látható, a kripta egyik zugába helyezték. Kétszáz év elteltével a kripta bizonyára megtelt, s emiatt szükségesnek látszott a templom alapzatán  vágott nyílással,  a kriptatér templomudvar felé történő bővítése. Ezzel igazolható P. Gyöngyösi imént említett művében 1511-ben följegyzett, a nosztrai kolostorra vonatkozó citátum  valódisága.  A szintén gyakorta idézett részlet a középkorban az egyetlen névvel ismert Nosztrán elhunyt legendás priornak, Boldog Jámbor Ferenc  atyának  a sírjával kapcsolatos. „Az említett atya sírja fölött két szép, pálma nagyságú virág nőtt. Amikor az ott élő testvérek ezt meglátták és nyilvánosságra hozták, akkor a tiszteletre méltó atya, Székely László testvér vikárius a saját lábával eltaposta, nehogy valaki a szent atyának az érdeméből hiú dicsőségre tegyen szert.” 

A török hódoltság alatt, másfélszáz év kényszerű távollét után 1711-től elkezdődött a templom újjáépítése, s ezzel a kolostor második korszaka. A törmeléktől megtisztított hajó padozatában 1723. február 22-dikén megtalálták a szentély alatti kripta lejáratát, még pedig a szentély és a hajó közötti diadalív alatt. Néhány gyermekcsonton kívül azonban más emberi maradvány nyomára nem leltek, csupán lyukakra, amit a kincskeresők áshattak az elmúlt zavaros esztendőkben. Három hónap alatt beboltozták és kikövezték, s megkönnyítendő a koporsók leszállítását, csúszdát építettek ki a hajóból a kriptába. Vélhetően ekkor lelhettek rá arra a nyílásra is, ami a kriptából az udvar alá vezetett, s kialakítottak a templomudvar felöl is egy  - a mai napig használatos -lejáratot.

 A kriptában a szerzetesek földi maradványait nem lelték. Hogyan lehetséges, hogy a nosztrai második honfoglaláskor nem találtak itt szerzetest? Adódhat a populáris válasz: valakik valamikor kidobták innen őket!  Ez azonban nem illeszthető bele az adott kor erkölcseibe, s igen rossz fényt vetne a középkorban itt élő szerzetesekre is, hogy  - már bocsánat a kifejezésért – ebek harmincadjára hagyták itt mélyen tisztelt, romlatlan elődeiket. Sokkal valószínűbb, hogy mielőtt a kolostort elhagyták volna, eltemették őket olyan helyre, ahol illetéktelen kezek gyalázatot ellenük nem követhettek el. Annak kicsiny a valószínűsége, hogy földbe temették őket, ellenkezne a korabeli szokásokkal. Inkább lehetséges, hogy a kriptának a templom-hajó alatti területére helyezték az Úrban elhunyt szerzeteseket, s egyszerűen befalazták őket.(Ez viszont cáfolni látszik azt a közkeletű állítást, hogy a kolostort hanyatt-homlok hagyták el a szerzetesek a török elöl menekülve a XVI. században.)

A megtalált, renovált kripta csak a szentély alatti részt foglalta magában. A kolostor 1711-1786-ig tartó második nagy korszakában ez lesz a Mennyi Hazába költözött pálos szerzetesek nyughelye.

A szeretetreméltó P. Bolla Ágoston volt az első, akinek földi maradványait ide helyezték 1724-ben, három nappal Szent Lucia ünnepe előtt. A XVII-XVIII. század fordulója pálos történelmének hatalmas egyénisége 14 éven keresztül volt a tartományfőnökök helyettese, azaz vicarius  provincialis, továbbá  tartományi definitorként  segítette a magyar tartomány kolostorainak tevékenységét,  emellett a  pápai,  a sopronbánfalvi, az elefánti és a sátoraljaújhelyi kolostorok élén állt. Sajnos korára vonatkozóan csak föltételezésekbe lehet bocsátkozni. A pálos szerzetesek névsorát tartalmazó Cathalogus paulinorumba  Bolla Péter - vélhetően ez volt az eredeti neve - néven jegyezték be. Győrben született, s 1655. szeptemberben 12-dikén fogadalmazott, így a nyolcvanas évei közepén járhatott halála időpontjában.

Fiatalon, 36 évesen szólította magához az Úr Fr. Hadics Pál  conversus testvért, akit tíz évvel azután, hogy a rendbe lépett, s nyolc hónappal Nosztrára érkezése után másodikként temettek el a kriptában 1726-ban. Rövid ittléte alatt több más feladata mellett ő volt a kulcsár, azaz a kapus. 

A kriptába egy ferences szerzetes porhüvelyét is elhelyezték. A kegyes életű  Bernát testvér  a ferences rend szigorúbb szerzetesi fegyelméhez ragaszkodó, un. obszerváns ágához tartozott. Nem ismeretes honnan, s miért érkezett remeteségbe Nosztrára, de több,  mint három évig élt  itt nagy alázatban és türelemben, virrasztott a haldoklók és betegek felett  1727 kora őszén bekövetkezett haláláig.

Fr. Almási Kúnó  conversus testvér volt sorrendben a negyedik, akit a nosztrai kripta befogadott. 1725-ben helyezték a templomépítést segítendő  Nosztrára, de – fájdalom -  két év múlva, szerzetesi fogadalmának negyedik évében, 1727. november 27-dikén - 27 évesen  - élete virágjában váratlanul  befejezte földi pályafutását.

A templomszentelést követően a kolostor újjáépítése is megkezdődött 1729-ben. Az építkezési láztól is izzó nyárban egy napra ismét elcsöndesült a kolostor: 1730. július 13-dikán a Teremtőjéhez távozott  48 évesen P. Endrődy Mihály „arte pictor”. Érdekes történet  az övé. Már fölszentelt papként, 29 évesen, 1711. július 11-dikén fogadalmazott, tán épp akkor, amikor az első faragott követ kiemelték a romok közül Nosztrán. A rezidenciában 1725-től jegyezték jelenlétét, de nem elképzelhetetlen, hogy már 1724 őszén, P. Podhoránszky priorsága alatt - akivel együtt volt novicius Sopronbánfalván - Nosztrára került. Ezt megelőzően a kiváló festő tevékenységéről a ”máriavölgyi és a pesti képei tanúskodnak”.  Tekintettel arra, hogy a máriavölgyi  kegytemplomban a századfordulón Szent Anna tiszteletére,  majd 1712-ben Arimathiai Szent József tiszteletére emeltek oltárt , nem lehetetlen, hogy ezek képeinek festésében vett részt Mihály atya. Pesti tevékenysége pedig csak az Öt Szent Seb kápolna képeihez köthető. A nosztrai Liber Memorabilium  adós ugyan az oltárképek alkotóinak  megnevezésével, de mindent egybevetve – az oldalkarzat  és a mellékoltárok aranyozási munkáin túl -  P. Endrődy munkáját vélhetjük látni a Nepomuki Szent János, a Szent Ágoston és az Aquinoi Szent Tamás  oltárképeken.(Ma a kolostorban találhatóak.)

Mihály atya halála után meglepő módon 15 évig senki nem halt meg a kolostorban!

A rendi oktatás  alapképzésének számító filozófiai  stúdiumnak a fölépült nosztrai kolostor adott otthont 1737-től, majd 1741. novemberétől  a  bölcseleti képzésre épülő teológiai stúdium  színhelye lett a börzsönyi rendház.  Az 1742. novemberében fogadalmazott 24 éves, pápai születésű Fr. Vinkovics János már fogadalma előtt, világiként abszolválhatta a bölcseleti tárgyakat, mert 1744 őszétől rögtön a nagyszombati pálos teológián kezdte el rendi tanulmányait. Ismeretlen okból egy tanév után átirányították Nosztrára, s a másodévet már itt hallgatta. Az 1745. március 10-dikére szervezett teológiai vitán – bár egészségi állapota megrendült  -   védőként ragyogóan helyállt. Elismerő szavakkal illették teljesítményét. Ezt követően egészsége helyreállt, bár az sem lehetetlen, hogy kiváló önuralommal fölülemelkedett az őt mételyező  betegségen. Mindenestre megdöbbenés kísérte, amikor május 2-dikán hirtelen rosszul lett, s másnap földi élete megszakadván átköltözött az Örök Hazába. Május 4-dikén helyezték el  testét a nosztrai kriptába. A kolostor naplójának krónikása  szónoki őstehetségként jellemezte a 28 éves fiatalembert.

Pár év múlva májusban újabb váratlan haláleset következett be. A teológiai stúdium befejeződésével újból bölcseleti képzés folyt a kolostorban, s ennek első éves hallgatója volt az 1750. novemberében 19 évesen fogadalmazott Fr. Pendl Márton. Fél év elteltével  Teremtője váratlanul magához szólította. Bár a mai tanulási szokásokhoz képest keményebb munkára alapult a korabeli rendi képzés, mégsem állítható, hogy a tanulásba halt bele. Nagy valószínűséggel szívbeteg volt.

Két rendhagyónak nevezhető, döbbenetes haláleset is bekövetkezett a kolostorban jeléül annak, hogy a Gonosz mennyire nem kíméli még a legáhítatosabb kolostort sem. P. Tarnek Mihály  a legtehetségesebb pálos szerzetesek egyike volt. Tíz évvel fogadalmazása után a máriavölgyi kolostor neves vasárnapi szónokaként működött, hovatovább az ő kezdeményezésére indult el a kegyhely és a közelében lévő szentkút közötti kápolnák fölépítése. Ő tervezte a kápolnákat díszítő festményeket és feliratokat is. Kisvártatva a szerveződő sasvári közösség első superiorja volt mielőtt Nosztrára került. 1746 tavaszán lelki egészsége megrendült, s április 6-dikán elmenekült a kolostorból. Egy fiatal szerzetestársa, P. Bolczek a nyomába eredt, s miután 10 napon keresztül kereste a Nosztrát környező erdőségben, szeretettel visszavezérelte. Pár hét múlva, május 23-dikára virradó éjjel hatalmas vihar rázta föl a kolostor szerzeteseit. Szélvihar tépázta a templom tornyát, az égzengést fölerősítették a nosztrai fennsíkot körülvevő hegyek, a szakadó eső erőszakosan dobolt a kolostor tetején. Ítéletidő volt, amiből minden kísértés keletkezik… P. Tarnek Isten végtelen kegyelméből eredően nem halt meg azonnal. Miután megkapta a föloldozást, délelőtt 11-kor zaklatott lelkét életének 52., fogadalmának 32. esztendejében átadta a Mindenhatónak, aki egyedül jogosult fölötte ítéletet mondani.  P. Nunkovics József is azon kevesek közé tartozott, akiknek életük teljében kelletett emberfeletti küzdelmet folytatni a kísértésekkel. Több helyváltoztatással próbálták elérni elöljárói, hogy lelke megnyugvást leljen, végül a békéjéről és áhítatáról híres nosztrai kolostor vállalta föl, hogy segítségére siet a zaklatott testvérnek. 1754-ben érkezett a Börzsönybe, s egy ideig úgy tűnt révbe ért. De lelkén elhatalmasodott a kín, többször kiáltozott kétségbeesetten: „Szabadítsd meg Uram lelkemet a veszélyes pokoltól, minden  hatalmas  megpróbáltatástól !”  Míg végül Teremtője megkönyörült rajta, s 49 évesen 1755. február 21-dikén este 6 óra tájban megszabadította kínjaitól.

S hogy a rendi tanulmányaikat végző fiataloknak legyen kiről példát venni, újabb korszakos pálos egyéniség érkezett vissza  P. Kummer László személyében Máriavölgyből 1740 márciusában, hogy itt folytassa elmélyült munkásságát. A soproni születésű P. Kummer az érdemes szónoki irodalom megteremtője. A pesti és a nezsideri rendház német hitszónoka és emeritus priorja a prágai egyetemen végzett.  A kiváló szónok prédikációinak nagy hányadát  a krisztusi törvények magyarázatára építette. Még 1734-ben írta meg a Boldogságos Szűz Máriának köszönhetően - a korban bestsellernek számító - munkáját a Máriavölgyi Csodás Szűzről német nyelven. A mű szlovák nyelvre fordítása P. Streszka Márton munkája, latinra az előbb említett P. Nunkovics  József fordította le, magyarra pedig  P. Orosz Ferenc  1748-ban. Utoljára hét  évig élt  egyhuzamban a kolostor falai között, de további sikeres könyv megírására már sajnos nem került sor.  1747 február 15-dikén teljes klauzurában megkezdte évi tíz napos lelkigyakorlatát. Ennek ötödik napján, 19-dikén lázas roham lett úrrá a testén, elvesztette eszméletét,s  többé nem tért magához. Február 27-dikén, szentségekkel megerősítetten távozott Teremtőjéhez, méghozzá napra pontosan fogadalmának 38. évében!  Virrasztás után, másnap a reggeli órákban helyezték el testét a kriptában.

1749. őszén érkezett a kolostorba a tartományi káptalanon megválasztott új  nosztrai supprior, P. Trimmel Mátyás, aki – fájdalom – ebbéli tevékenységét csak pár napig folytathatta, mert egy fatális baleset miatt, s ennek szövődményeként keletkezett betegségeivel több, mint egy évig emberfeletti küzdelmet folytatott. Történt, hogy 1749. október 10-én, Borgio Szent Ferenc napján  P. Bogovics Gergely procurátorral gazdasági jellegű ügyeket intézendő Esztergomba utazott, ám  hazatérőben megbokrosodtak a lovak, kocsijuk fölborult s P. Trimmel  súlyosan megsebesült. Még decemberben sem tudott lábra állni, így helyettesítő érkezett Sasvárról a hónap végén P. Schöffmann Özséb személyében. A sérülés következtében állapota egyre romlott.  Fejér provinciális atya kérésére 1750. január 28-dikán megérkezett Nigrini Ferenc neves gyógyító testvér az elefánti kolostorból, hogy valamit csináljon Mátyás atya lábával, de javulás mégsem következett be. A nosztrai kolostor évente rendszeresen 25 Ft-ot fizetett Pomanek Péter  esztergomi orvosnak szolgálataiért, így az ő segítségét kérte a kolostor elöljárója, P. Paxy  Lajos prior. Március 22-dikén érkezett az orvos, s miután ellátta a beteget gyógyszerekkel s utasításokkal még aznap távozott. Mátyás atya állapotába valamelyes javulás állt be, mert a krónikás örömmel közölte, hogy június 29-dikén, ha nehezen is, de a kórusra ment, hogy szerzetes testvéreivel együtt imádkozzék.  Augusztusra ismét romlott az állapota, harmadnapos lázba esett, így a tartományfőnök döntése alapján Fr. Hansely  Bernát szolgáló testvér kíséretében a Nyitra megyei  Kis-Béliczre küldték fürdőkúrára. A  fürdő melletti kórházban két hónap minden erőfeszítése ellenére sem tudták orvosolni súlyosbodó betegségét, majd  1750. október 14-dikén  visszatértek. A láza egyre magasabbra szökött, s Paxy prior Esztergomba küldetett november 3-dikán ismét az orvosért, aki másnapra meg is érkezett. A beteget megvizsgálva fölajánlotta, hogy magával viszi, mert úgy hatékonyabban tudna gondoskodni róla. P. Bilniczky Anzelm is velük tartott, hiszen minden év november 5-dikén  Malonyai kanonok végrendeletében foglalt feltételek értelmében az esztergomi  pálos kápolnában misét mutatott be a konvent.  P. Trimmel állapota azonban súlyosbodott, mégsem maradt az orvossal. Az esztergomi szentmise után visszatértek. Másnap magához vette a Szent Útravalót, s november 8-dikán kegyesen magához szólította őt a Mindenható életének 54. évében. P. Esterházy Imre definitor temette el szerzetes testvérei és Gosztonyi József Hont megyei szolgabíró jelenlétében, aki egy jobbágy felszabadítása miatt érkezett Nosztrára.

P. Trimmelt betegsége alatt odaadó ápolásban részesítette Fr.Hanseli Bernárd szolgáló testvér, de Istennek szentelt szolgálatának hosszú évei alatt nem ő volt az egyedüli, akit gondoskodó szeretetében részesített. P. Trimmel betegségének évében ő maga is gyengélkedett. Hovatovább Paxy prior még 1750 áprilisában fizikumát fölerősítendő Budára küldte egy hónapra fürdőkúrára Fr. Senessey conversus testvérrel együtt. Hochwaldban született, de a név nem sokat árul el származásáról, hiszen Svájc, Szászföld, Rajna-vidék egyaránt rendelkezik ilyen nevű településsel.   Az 1722-ben fogadalmazott testvér szakmája szerint foltozó (sartor)volt: hol a ruhaneműt javítgatta, hol pedig a lepergett festéket a falról. Ma úgy mondanánk gondnoki teendőket látott el. Ő volt továbbá a kolostor portása is. Többször elhelyezték Nosztráról, utoljára 1776-ban tért vissza s haláláig itt is maradt.  Többek között egyik alapítótagja volt az Öt Szent Seb Konfraternitásnak  1760-ban. (A konfraternitásról  bővebben: Ave Regina 2013. 4.sz.) A dolgos esztendők után fogadalmának 60., életének 84. esztendejében az Eucharisztiával fölvértezetten szenderült át az Örök Hazába.

Egy másik legendás szolgáló testvér is élt a Boldogságos Szűz Mária nosztrai kolostorában, a körmöcbányai születésű Fr. Vörös János. Ifjúkora  vége felé, 26 évesen hallotta meg Isten sürgető hívását, s lépett a pálosok közé, majd a  szabályzat alapján két év múlva fogadalmazott a már említett Fr. Hanseli előtt két évvel,  Fr. Hadichcsal egy időben. Egyike volt azoknak a pálosoknak, akik vállalták, hogy hazájuktól távol szolgálják rendjüket. János testvér Rómába került, de 1735-ben megvakult, így testvérei szolgálták ki őt. Annyira őszinte és igaz ember volt, hogy soha, senki nem panaszkodott rá. Egyszerű és jámbor. Látható nyomai voltak rajta az ősi kegyességnek. Szinte minden nap hajnal előtt elindult a hét római bazilika egyikébe, s amikor vendégek érkeztek a római kolostorba búcsúk alkalmával, ő kísérte őket. Miután visszatért,   Nosztrára került, de hiányzott neki ez a kegyes gyakorlat,  s emiatt visszakívánkozott az Örök Városba.  Mivel ereje végén járt, a nap legnagyobb részét a templomban az imának szentelte. Így készült föl az Örökkévalóságba vezető útra. A szentségek elfogadása után 1760. január  13-dikán állt Teremtője elé.

Ahogyan indul a január, olyan a folytatás is, tartja a mondás… S nem volt ez sajnálatosan másként Nosztrán sem ebben az évben.

A tragédia Húsvétkor következett be. A zalaegerszegi születésű Bessenyei alias Szabó Elek  1742. augusztus 12-dikén, 18 évesen fogadalmazott. A neves fiatal tudós a filozófiai és a teológiai doktorátus megszerzése  közben már tanított.  1759-ben még a  sajóládi kolostor suppriorjaként a tanári katedráról törlesztette tartozását, átadva tudását az ifjabb pálos generációnak.  Csak nemrég hagyta ott a katedrát, amikor P. Bors András procurátorral a nosztrai kolostorhoz tartozó csatai birtokra utazott, hogy a jobbágyoknak hirdesse Isten igéjét és meghallgassa gyónásukat. Egyszóval húsvéti lelkigyakorlatot tartani érkeztek a nosztrai kolostor csatai birtokára. (Cata/Szlovákia) Szent feladata  végzése közben Elek atya belázasodott. Magas láz gyötörte, de a Föltámadás napjáig kitartott, ám visszatérni kényszerültek Nosztrára.  Mire megérkeztek már haldoklott. Gyónása és a Szent Útravaló elfogadása után a nosztrai kriptába helyezték őt is örök nyugalomra 1760. április 13-dikán, 30 évesen.

A történet érdekessége, hogy az őt utolsó útjára kísérő, és bűnei alól föloldozó P. Bors András atya hét nap múlva követte őt. Tehetséges fiatalember volt maga is, mindösszesen nyolc éve fogadalmazott, s máris az egyik legnagyobb kolostor gazdasági ügyei tartoztak hozzá.  Fiatal évei ellenére lába lassú üszkösödésével küzdött - eredménytelenül. Bár nem megmagyarázhatatlan, mindesetre váratlan halála 28 évesen, de fölkészülten érte utol.

Az Úr  1760. évének negyedik halálesete július 12-dikén következett be. Kolaróczy Benedek   atya adta át megbékélt  lelkét a Teremtőjének 68 évesen.  Benedek atya  a nyájból elcsatangolt, majd tékozló fiúként visszatért  bárányka volt. 1714-ban fogadalmazott a 22 éves, anyagiakban nem dúslakodó nemesi családból  származó  rábaszentmiklósi  fiatalember.  Isten dicsőítésében eltöltött 18 szerzetesi év után 40 évesen, 1732-ben megkísértette e világ fejedelme, s a nosztrai közösségből engedély nélkül eltávozván „szerteszét csatangolt” a világban 17 hosszú éven keresztül. Majd 57 évesen kegyesen úgy gondolta, hogy férfiasságának mélységéből visszatér, s 1749. júniusában jelentkezett Márivölgyben a  Rend elöljáróságán. P. Ittinger Máté gubernans generalis – P. Ordódy István rendfőnök halála miatt helyettese kormányozta a rendet – és a rendi tanács P. Letenyei Pál priorral egyetértésben a nosztrai  kolostort jelölte ki tartózkodási helyéül,  addig is, amíg a rendi bíróság meg nem tárgyalja ügyét. Június 10-dikén érkezett P. Kolaróczy Nosztrára, s első penitenciaként – teljes elzártságban- meg kelletett tanulnia a pálos szerzetesi lét alapdokumentumát, a II. Rendi Konstitúciót, ami 1735-ben lépett életbe. Ezzel három hét alatt elkészült. Július 6-dikán érkezett Nosztrára P. Fejér Pál tartományfőnök P. Redtl Károly definitorral és P. Raffavics László titkárral (később  maga is nosztrai prior). Két napig tartott a tárgyalás és tanácskozás, végül július 9-dikén P. Fejér Pál provinciális zokogva, de bölcsen kihirdette az ítéletet: egy évre teljes elzártságban kell élnie az aposztatának, továbbá három évig  rendi öltözet  (kapucinum, skapuláré és hajkorona) nélkül  aktív és passzív  hallgatásban, mindezek után teljes két évig ott kell laknia, ahonnan eltávozott, tehát Nosztrán. A két évből 11 év lett. A megtért bűnös a büntetés lejárta után is Nosztrán maradt. P. Kolaróczy élete mementóul szolgált a fogadalmazás előtti ifjú nemzedék számára - hiszen 1751-tól Nosztrára helyeződött a noviciátus -, szemük előtt állt a 109. (110.)zsoltár kinyilatkoztatása  ” Pap vagy te mindörökre Melkizedek rendje szerint.” 

Nem véletlen, hogy szíve szakadt P.Fejér  Pál  tartományfőnöknek Benedek atya büntetésének kihirdetésekor, hiszen kettejük szerzetesi élete több ponton kapcsolódott egymáshoz. Egyazon évben születtek 1692-ben, s minimum négy hónapig együtt voltak noviciusok Sopronbánfalván, mint ahogyan az sem kizárt - születési helyük alapján -, hogy beöltözésük előtt is már ismerték egymást. Arról nem szólva, hogy bizonyára Pál atya is átélt már – sok száz szerzetessel egyetemben - egy-két kísértést életében. Amikor befejeződött  P. Kolaróczy  büntetése, akkor  járt le P. Fejér Pál  tartományfőnöki mandátuma is, s 1752-től közös kolostorban éltek Nosztrán, csak éppen P. Fejér öt évvel előzte meg őt a hazatérésben. P. Fejér Pál pater provinciae – a volt tartományfőnökök titulusa - Istennek szentelt lelke a vallásos élet példájává vált a nosztrai kolostor szerzetesei és noviciusai előtt. Tizenkét évig állt a magyar tartomány élén. Kálvinista szülők gyermekeként katolizált, s lett a győri fiatalember Nádasdy László csanádi püspök (maga is pálos szerzetes) titkára. A mellette töltött év elegendő volt számára ahhoz, hogy a pálos hivatást válassza. Húsz évesen, 1712-ben fogadalmazott Sopronbánfalván, ahova prágai  egyetemi tanulmányai után már novíciusmesterként tért vissza. Tudásának és elköteleződésének köszönhetően  tartományi titkár, majd a nagyszombati, később a sátoraljaújhelyi rendház élére került. Ez volt az a konvent, amelyik rangban Nosztra előtt állt. Tartományfőnöksége idején tette fényessé a pesti kolostort, de nevéhez fűződik a nagyjenői /Tüskevár/ Mária Magdolna konvent újjáélesztése, s a nagyváradi kolostor alapítása, nem különben a híres pápai templom fölépítése is.  Három, elmélkedésben eltöltött, gyönyörű nosztrai éve után összekulcsolt kézzel,  égre emelt tekintettel,  s a novíciusokat látva  azzal a biztos tudattal  fejezte be földi pályafutását 63 éves korában,1755. június 15-dikén, hogy fáradozása, élete, nem volt hiábavaló. Megfáradt teste testvérei mellé került a nosztrai kriptába.

P. Fejér Pállal egy időben élt a kolostorban P. Dónyi Gellért, aki kivételes tudásával és életmódjával vívta ki kortársai tiszteletét. 1722-ben fogadalmazott 21 évesen, majd - mint minden kimagaslóan tehetséges fiatal szerzetest – a Rend külföldi egyetemre küldte tanulmányok folytatására.  A prágai Károly Egyetemen komoly előrehaladást tanúsított a filozófiai és teológiai tanulmányok során, így mikor visszatért, teológiailag jól képzett hallgatók tucatját indította el a papi hivatás gyakorlására. Nyolc évig oktatott Nagyszombatban. Rövidesen megszerezte a teológiai doktorátust is, s ezzel a tartományi  vezetés élvonalába került, majd 1754-től a rendi kormányzat  definitora lett. 1751-től 1762 augusztusában bekövetkezett haláláig Nosztrán élt, s tudásával tevőlegesen is részt vállalt a kolostor működtetésében. Rendi definitorként  nagy szerepe volt abban, hogy a nosztrai templom jelentős pápai privilégiumokat kapott.  P. Dónyi több munkája nyomtatásban is megjelent, ezek nagy hányada az általa vezetett teológiai viták téziseit tartalmazza. Két nagyobb munkája közül a Funiculus triplex… 1747-ben jelent meg nyomtatásban Pozsonyban. Másik korszakos műve a Nosztrán írt, ám kéziratban maradt munkája a Diurnale  Monasticum… a kolostor egy napjának leglényegesebb kérdéseit foglalja össze 55 beszédben. Szentségben versenyzett a kolostor leghíresebb szerzeteseivel. Aki csak egyszer is élt ebben a házban – írta P.Streszka  Márton  a rendi évkönyv  P. Dónyi nekrológját tartalmazó szakaszában -  csak a teste maradt a földön, a lelke az Ég felé fordult. Miután  tevékenysége a rendi kormányzatban befejeződött, durva életformának vetette alá magát: a kolostort csak egyszer-kétszer hagyta el egy évben, éjjel-nappal jelen volt a zsolozsmán, naponta bemutatta az eucharisztikus áldozatot Isten dicsőségére, a fönnmaradó időt pedig imádsággal és kegyes művek olvasásával töltötte. Évek óta súlyos beteg volt, de panasz nem hagyta el a száját. 1762 augusztusára gyötrelmei oly mértékben fokozódtak, hogy „a gyomra szinte a száján jött ki,” s mindez csak azért okozott szomorúságot számára, mert  a Sacra Viaticum nem maradt meg benne. Fölismerve halálközeli állapotát szerzetestestvérei folyamatosan mondták az imákat haldoklása felett. Iszonyatos kínok közepette két napig tartott az agóniája, majd augusztus 30-dikán állt Bírája elé.

Szűk öt hónappal élte csak túl hajdani noviciustársát P. Medlen Antal, s  P. Dónyihoz hasonlóan ugyancsak 61 éves volt halála pillanatában. Először 1735-1738 között élt Nosztrán, majd 1762-ben tért vissza, miután minden nagyobb pálos kolostorban  hagyott maga után valamilyen maradandó értéket. Készült már az elmúlásra Antal atya. Az elmúlt években napi két órát töltött a halálon s az örökkévalóságon való elmélkedéssel, s ugyancsak nagy buzgalommal felelt meg a szerzetesi élet előírásainak. Az Úr 1763. évének  első napjaiban még egészségesen azt mondta boldogan, prófétai hevülettel, hogy ez lesz élete utolsó éve.  Ezért nem lepte meg a halál.  A hónap 25. napján lebénult, s négy nap múlva véget ért földi léte szerzetesi fogadalmának egy hónappal több, mint 40. évében.

1722-ben 11 fiatal szerzetes fogadalmazott. Ezek közé tartozott az említetteken túl P. Koszik Pál,  emeritus nosztrai prior, aki öt évvel élte túl Antal atyát. P. Koszik az olmützi  jezsuita akadémián végezte a teológiát, majd sok éven át működött hitszónokként különböző kolostorokban. Kétszer volt nosztrai prior: 1744 októberétől 1747 őszéig, ezután a szakolcai kolostor elöljárójaként szolgálta a rendet, majd ismét a börzsönyi kolostor élére került  1752. szeptemberétől 1754. októberig. Első priorsága idején ő tette le Nosztra csatai  birtokán a templom alapkövét, s eredményes tárgyalásokat folytatott a máriavölgyi kolostorba került középkori nosztrai könyvtár visszaszállításáról is. Második nosztrai priorságát már meg kelletett szakítania, mert megbetegedett. Nem ismeretes szenvedésének oka, de a hosszú  évekig tartó, súlyos gyötrelmeket nemesen és az Úr szeretetében bízva csöndesen viselte 1766-tól ismét a nosztrai kolostorban. Fogadalmának 46. évében értek véget földi kínjai 1768. augusztus 6-dikán.  

Két évig ezután nem hangzott föl a halotti zsolozsma nosztrai szerzetesért. 

A XVIII.századra  több ágra szakadt Ordódy-család Mátyás királytól nyerte nemesi rangját a XV.században. Három  Ordódy működött a pálos rendben, ezek közül  István és Károly közeli rokonsági fokban lehettek. Mindkettejük születési helye az alsó-lieszkói Ordódy kastély 22 év különbséggel, s mindketten a  rend prior generálisai voltak. P.Ordódy  Ádám korban kettejök között fogalt helyet. Ordódy István 1715-ben történt fogadalmazása után,  1722-ben történt beöltözését követően 1723 tette meg fogadalmát Ordódy Ádám.  A filozófiai stúdiumot kiválóan végezhette el, mert a Rend Rómába küldte: a Collegium Germanicum et Hungaricum kötelékéhez tartozva végezte el a teológiát a pápai  Gergely Egyetemen.  Visszatérve egy sor kötelezettség várta, amit kiválóan teljesített, bár becsvágy nem fűtötte. Élen járt alázatban. Hamarosan  a noviciusok képzését bízták rá. 1753-ban  helyezték először Nosztrára, majd 1766-tól végleg itt élt. Bár ekkor már a kolostor volt a noviciátus színhelye, P. Ordódy  nem  az újoncok képzésével foglalkozott, kétségtelen azonban, hogy szerzetesi életénej példája  a nosztrai újoncok lelkületét erősítette. „Szentként ragyogott csodálatos élete” – írta róla P. Streszka rendi történetírásában. Állandóság jellemezte Isten szolgálatában, embertársai iránt pedig különös kedvességgel viseltetett. Gondosan  ügyelt a rendi szabályok betartására, s ezen keresztül szerzetesi életét  a tökéletességig fejlesztette. Nosztrára érkezvén már köszvényes fájdalmak gyötörték, amit türelemmel viselt. S bár szenvedései napról napra fokozódtak, bátran várta a halált, ami 1770. május 8-dikán be is következett életének 65., fogadalmának 42. esztendejében.

A váci illetőségű P. Pauer József  szerzetesi élete szorosan kapcsolódott a Boldogságos Szűz Mária nosztrai  kolostorához: itt volt novicius, itt fogadalmazott  1755.novemberében,s ugyanekkor hagyatkozásában is ezt a kolostort jelölte meg,tanulmányai végeztével 1764-ben is ide helyezték elöljárói. Szokás szerint mindazok, akik valamely örökség várományosai, annak egyhatod részéről  végrendeletileg lemondtak fogadalmazásukkor valamelyik pálos kolostor javára. A 17 éves fiatalember  is ezt tette, azzal a különbséggel, hogy  teljes öröksége  várományosaként a nosztrai kolostort jelölte meg, s ez– akaratán  és szándékán kívül –bonyodalmak sokaságát indította el.  Pauer Dávid és  Ebenhack Erzsébet egyetlen fiaként őt illette -  édesanyja halála után - szüleinek váci háza, ami a Szent Sebestyén utcában, Vác püspöki városban volt található. Értéke meghaladta a 3.000.-ft-ot, ami az adott korban igen szép summát jelentett, valóságos vagyont ért. P. Pauer édesanyja megözvegyülvén újból férjhez ment Purczl János tímár mesterhez, aki 1769. augusztus 18-dikán  meghalt. Az  ismételten megözvegyült  Erzsébet asszony akkortájt már nem volt ura tetteinek, viselkedése zavarodottá vált, s mire  1770. december 5-dikén követte második férjét  a holtak országába hatalmas jogi hercehurca kerekedett a tekintélyes örökség körül. Kellemetlen levélváltások  zajlottak a püspöki város bírája és szenátusa, valamint a kolostor között, amibe még Migazzi püspök úr is  beavatkozni kényszerült.   Az adatok híján minden részletében világosan nem összefoglalható, áldatlan jogi állapot kikezdte a fiatal szerzetes egészségét, s szinte napra pontosan édesanyja halála után három évvel, 1770. december  7-dikén a déli órákban szerzetes testvérei körében meghalt. A halálát követő nap a Szeplőtelen Fogantatás ünnepe volt, ezért a rekviemet lelkéért  s a temetést december 9-dikén végezték el. 35 éves volt.

 Mária Terézia  1777-es temetkezési rendelete megtiltotta a halottak temetését templomban vagy templomkertben, de `mindez nem akadályozta a nosztrai konventet abban, hogy szeretett testvéreik végső nyughelye továbbra is a szentély alatti kripta legyen.

 II. József(1780-1790) már trónra kerülésének második esztendejében elkezdte a szerzetesrendek megtizedelését és birodalma területén a katolikus egyház ízlése szerinti megreformálását, így az 1783-as esztendő már zaklatottan indult a pálosok számára. S talán nincs ok-okozati összefüggés, de ebben az évben két szerzetes is elindult a Mennyei Hazába. P.Mohos József  1776-ban érkezett Nosztrára, s élete utolsó imádságos hét esztendejét itt  töltötte.  A XVIII. századi pálos generáció az ő szárnyai alatt kezdte szerzetesi pályafutását, hosszú évekig a sopránbánfalvi noviciátus priorja volt. Ebbéli minőségében az ő nevéhez fűződött  a kolostor teljes modernizálása is. 1753-tól más feladatot kapott. P. Fejér Pál tartományfőnök a pápai kolostorhoz tartozó Dobronhegyre küldte, hogy szónoklataival és példájával a lutheránus vallásra áttérteket visszaterelje a katolikus hitre. Számos kolostort megjárt, a szerzetesi lét megannyi feladatát nagy buzgalommal  vállalta és oldotta meg , s csak ezután szólította magához Teremtője fogadalmának 65., életének 82. évében. Csodálatraméltó volt az a különleges egyszerűség, ami életét jellemezte. Ha kopott ruha volt a kolostorban, elképesztően elhasználódott köpeny, azt biztosan ő viselte. Virrasztás , jámborság, irgalmasság - a pálos erények és áhítat legmagasabb fokára jutott el. Naponta órákat töltött elmélkedéssel Szent Ágoston oltáránál. Huszonhét pálos – tizenegy atya, két szolgáló testvér és tizennégy novicius - könnyezett a viszontlátás reményében, mikor koporsója fölött énekelte a rekviemet.

P. Pély Pál emeritus nosztrai prior februárban talán már sejtette, hogy ő lesz a következő, de azt bizonyára nem, hogy ő lesz az utolsó, akit a szentély alatti kripta befogad.  1733-ban történt fogadalmazása után – 19 éves volt ekkor -  hat évvel már a nosztrai bölcseleti stúdiumon korrepetitor-tanár  az 1739/40 – 1740/41 tanéveket magában foglaló kurzuson. Ebbéli tevékenységét Sátoraljaújhelyen folytatta, de közben teológiai doktorátust szerzett, s már mint a kánonjog professzora tért vissza a nosztrai teológiai képzésre  1746-ben.  P. Esterházy Pál tartományfőnöksége idején, 1764-től  definitor  volt, s 1777-1782-ig nosztrai prior. Egy 1763-ban hozott tartományi rendelet értelmében a priorok hivatali ideje hat év, addig elmozdítani őket nem lehet, utána viszont kell. Tehát már ekkor kezdődhettek egészségi problémái : folyamatos láz emésztette a szervezetét, így készült a halálra, míg végül 1783. augusztus 24-dikén hajnali 6 órakor elszenderült  az Úrban. S ha tévedett is olykor, szent szolgálatának vitelében soha hibát nem vétett.  Vendég atyák is jelen voltak a temetésén: P. Némethi Elek, a nagyjenői kolostor priorja és P. Barabás Gellért a pápai gimnázium igazgatója, akik hazatérőben voltak szolgálati helyükre. Koruk alapján akár tanítványai is lehettek, mindenesetre a temetésen ők méltatták P. Pély Pál életét.

A márianosztrai pálosok számára gyászos emlékezetű nap  1786. március 20-dika. Ekkor jelent meg Auchely János  váci prefektus, hogy megkezdje a február 7-dikén kiadott királyi  rendelet végrehajtását, amely egy tollvonással  - százados törvényt eltörölve - kimondta  birodalma területén a Pálos Rend abolicióját.  Megkezdődött a leltárak fölvétele, de öt hónapig  még az örökfogadalmas szerzetesek a kolostorban maradhattak. Vélhetően ez alatt az idő alatt  - nem lehetetlen azonban, hogy már egy évvel  a történtek előtt  - P. Kulcsár Krizosztom  prior gondoskodott a halottak elhelyezéséről, ahogyan  arra utalás történik a kolostor naplójában, a Liber Memorabiliumban.  Kicsiny annak a valószínűsége, hogy  ásott sírba temették őket, inkább   elképzelhető, hogy leválasztva a kriptának a főoltár alá eső  részét, befalazták szeretett testvéreik földi maradványait. S ha így történt, annál jobb helyük nem leend a végítéletig.

Ami tény, a kripta az abolició után már üresen állt, nem használták. A fiatal P. Tállay Ágoston maradt utolsó pálosként a márianosztrai plébános. Fájdalmasan keveset tudunk róla. Fogadalmát a nosztrai kolostorban tette le, de hiába keressük  a 19 éves Abaúj vármegyei Tállyáról származó fiatalember nevét a  nosztrai noviciusok között. Talán a sátoraljaújhelyi kolostor volt fölkészülésének színhelye? Az sem ismeretes hol végezte tanulmányait, mint ahogy az sem, mikor s hol szentelték pappá? 1784. szeptemberben Varannóról  helyezték Nosztrára vasárnapi szónokként. Rögvest találkozunk a nevével a plébánia anyakönyvében. Egyike  volt azoknak a szerzeteseknek, akiket a pátens a nosztrai kolostorban érintett. Valami okból ő maradt… Nyolc évig őrizte a pálosok emlékét márianosztrai plébánosként, egyedül lakva a hatalmas, kifosztott kolostort. 1794-ban, 42 évesen szakadt derékba élete. A kolostorhoz tartozó kertben temették el, oda, ahova  100 évvel később a vincés nővérek is temetkeztek, s ahol majd a márianosztrai börtön elítéltjeinek nyughelye lesz. Ez a mai rabtemetőnek nevezett emlékhely.

203 évvel a szétszóratás után,1990-ben kapta vissza a Magyar Pálos Rend a márianosztrai templomot. 1996-ban P. Borsos József prior elhatározta, hogy a kriptát, eleik szándékának megfelelően, újra a nosztrai pálos szerzetesek és jótevőik nyughelyévé alakíttatja. Az elhatározást tett követte. Két szerzetest temettek a legújabb korban a kriptába. Ahogy elődeik sorsa a pálos történelem  nosztrai fejezetének, úgy az ő élettörténetük a magyar történelem szomorú korszakának tükre.

 

P. Homonnay Sándor Miklós 1915. szeptember  28-dikán született Gyöngyösön. Az 1937-ben tett fogadalmazása után, 1942-ben Pécsett szentelték pappá. 1950-ben, a Pálos Rend második szétszórattatásakor Pálosszentkútról hurcolta el az ÁVO.  Hat évet töltött börtönben hite és Rendje erényeinek megvallása miatt. 1956-ban szabadult, de egyházmegyei szolgálatra nem vették föl. 1989-ig testvérei körében élt Gyöngyösön, de szoros kapcsolatban az illegalitásban élő pálos testvéreivel. 1989-től Nosztrán folytatta nagy buzgalommal pálos hivatását  1998. december 29-dikén bekövetkezett haláláig.

P. Györkös János Gyula  szerzetest 62 éves korában szólította magához Teremtője  2000. július 5-dikén. 1939. február  13-dikán született Borszörcsökön. Teológiai tanulmányait a budapesti Hittudományi Akadémián kezdte el 1957-ben. Miután az Akadémiát két év múlva föloszlatták, fizikai munkásként helyezkedett el, asztalos szakmunkás-bizonyítványt is szerzett. 1961-ben tette meg első fogadalmát a pálos rendben, s ugyanebben az évben engedélyt kapott tanulmányai folytatására az Esztergomi Hittudományi Főiskolán. 1963-ban szentelték pappá, egy év múlva a rendi örökfogadalmat is letette. Taszáron és Tüskeváron volt káplán, majd Vöröstón plébános, 1989-ben pedig – már pálosként -Gyékényesen. 1990-ben főpásztora engedélyével Márianosztrára került, s haláláig itt teljesített szolgálatot.

Őrizzük szeretettel és nagy tisztelettel  emléküket, hiszen életükkel, az Úr szolgálatában végzett magasztos hivatásukkal követendő példaként ragyognak!


Vadász J. MáriaMagdolna

 

Fölhasznált források:

Album Congregationis S. Vulnerum lesu Christi in ecclesia Maria Nostrensi RHKS 2142 Szlovák Nemzeti Könyvtár Kézirattár

Cathalogus paulinorum Fol.lat. 2024.  OSZK Kézirattár

Documenta artis paulinorum.I- III. Bp., 1975-1978.

Gyöngyösi Gergely: Arcok a magyar középkorból.Bp.,1983.

Liber Memorabilium AP E 153 Fasc. 234, 235. MNL

[A márianosztrai kolostor iratai.]AP E 153 Fasc.227. Nr.4. 35.doboz, MNL

A márianosztrai plébánia anyakönyvei.

Streszka Márton: Annalium.. Lengyel fordítása:Roczniki paulinskie. Tom.III. Czestochowa, 2008.

Irodalom

Kisbán Emil: A magyar Pálosrend története. Bp., 1940.

Pásztor Lajos: A máriavölgyi kegyhely a XVII-XVIII.században. = Regnum 1942-43.

Katona Imre: A pápai bencés templom kriptája.= Orvostörténeti Közlemények 66-68. 1973..

 

 

Hírek

 

 

Gyönyörű, földig érő fakeretet kapott október elején a Feltámadt Krisztus képe. Ezzel a gyóntatófolyosónak a bazilikához méltó átalakítása befejeződött. A bűnbánat szentségét kérő hívek  a szentgyónásra készülve először a Keresztre feszített Jézus  szobrával találkoznak, a két - nyáron elkészült - gyóntatófülke előtt várakozva pedig  az Irgalmas Jézus alakját látják maguk előtt. A gyóntatófolyosó küllemében is a  kiengesztelődést, a lelki feltöltődést szolgálja.

 

 

P. Bátor Botond pálos tartományfőnök éves canonica visitációt tartott október 15-dikén.

P.Vizi András plébános a pálos nővérek erdőkürti kolostorában lelki napot tartott október  29-dikén.

 A  székelyföldi Hargitafürdőről érkezett a leendő pálos lelki vezetésű  plébánia közösségének lelkes csapata  november 8-dikán,  akik  három nap alatt a Kálvária körüli területen erdőtisztítást végeztek.

Isten hálálja meg sokszorosan önzetlen segítségüket!

  A hargitafürdői egyházközség lelki vezetését november közepétől a magyar pálos rendtartomány megbízásából P. Balla Barnabás  és Fr. Szűcs Imre látja el.

 

Személyi változások

 

P. Borsos József emeritus plébános-perjel október 26-dikától egy éves  szabadságra ment, ezalatt a pécsi kolostorban tartózkodik. Helyére a Boldog Özséb kolostorban P. Bátor Botond tartományfőnök került.

November 15-től Fr.Szűcs Imrét  az induló hargitafürdői pálos rezidenciába  helyezték,  helyette  Fr. Fülöp Vilmos érkezett a budapesti rendházból.


Anyakönyvi hírek

 

Házasság


MARTOS Orsolya és Denis GIARDANINO

örök hűséget fogadott egymásnak 2013. október 19-dikén bazilikánkban.

Isten áldja meg frigyüket!

 

Halálozás


Borda Margit  életének 51. évében

2013. november 7-dikén Teremtőjéhez költözött.

Nyugodjék békében!

 

 

Vendégeink – zarándoklatok

Október

4-dikén: a szlovákiai Miksiből Ágoston Imre polgármester úr szervezésében zarándokcsoport érkezett. Ebből a faluból telepítették ki szüleivel együtt bazilikánk jótevőjét, Trizna Lajost, akinek a haláláról az Ave Regina 2013. 1.számában megemlékeztünk.

5-dikén Budapest-Békásmegyer Boldog Özséb plébánia  közössége Kónya Attila plébános lelki vezetésével egy napos lelkigyakorlatra  érkezett. A plébános atya  szentmisét mutatott be P. Borsos József  koncelebrálásával. Délután litániát végeztek a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére.

7-dikén  P. Borsos József atya hajdani hittanos növendékei – mára már nagyszülők – érkeztek Hevesből egy napos lelkigyakorlatra. József atya szentmisét mutatott be, s megismertette őket a bazilika történetével. A kálvária meglátogatása után a zarándokok csöndes szentségimádást végeztek a bazilikában.

12-dikén szombaton egymás váltották a zarándok csoportok bazilikánkban.  A szlovákiai Vilkéről és Losoncról érkeztek zarándokok. Dr. Miroszlav Siska és Györki Tibor atya mutatott be szentmisét, a szentbeszédet P. Borsos József mondta a koncelebrációs szentmisén. Az Alsópetényből  busszal érkezett zarándokok is örömmel vettek részt a szentmisén. Délután Kálmán József plébános atyával érkeztek zarándokok Budakalászról. 

A zarándokok különleges élményben is részesültek.

A Szent Mihály Laikus Káptalan is ezen a napon tartotta őszi zarándoklatát, melynek központi eseménye a déli 12-kor bemutatott főpapi szentmise volt Dr. Varga Lajos váci segédpüspök pontifikálásában. (Az eseményről bővebben, képekkel illusztrált beszámolót ld. http://capitulumlaicorum.blogspot.hu/

Másnap, 13-dikán vasárnap Zalaegerszegről P.Ocsovay Grácián ferences plébános atya terelte híveit busszal Márianosztrára, ahol szentmisét mutatott be P. Borsos József koncelebrálásával. A szentbeszédet  József atya mondta. A szentmise után az egerszegi zarándokok megismerkedtek a bazilika történetével. A 13-dikai  fatimai engesztelő virrasztásról szóló beszámoló az Események rovatban található.

A kóspallagi, nagymarosi és verőcei hívek a havi  lelkinapjukat 14-dikén, hétfőn tartották. A szentmisét P. Vizi András plébános mutatta be.

A Szalvatóriánus atyák lelki kalauzolásával 70 zarándok érkezett  Sződről és a környező településekről egy napos lelkigyakorlatra.

Az október 20-diki Idősek és betegek zarándoklatáról szóló képes beszámolót ld az Események rovatban.

22-dikén Felsőgödről  busszal érkeztek zarándokok, akik a bazilika történetének megismerésén túl, a nap fénypontjaként szentmisén vettek részt.

Másnap, 23-dikán  Kuti István vezetésével gyalogos zarándok érkeztek Esztergomból, akiknek P. Borsos József atya szentmisét mutatott be. Ugyanezen a napon a szentendrei  Keresztelő Szent János plébánia közösségének zarándok csoportja érkezett Kelemen László káplán atya lelki vezetésével.

A hónap utolsó hétvégéjén, október 25-27 között Vörös Ádám  szervezésében 15 törökbálinti fiatal érkezett  három  napos lelkigyakorlatra. A vasárnapi szentmisén ők látták el az oltárszolgálatot.

Veresegyházáról érkeztek a plébánia fiataljai október 26-dikán Bakonyi János káplán atya vezetésével lelki feltöltődésre.  

Gordos Ferdinánd vezetésével a kiskundorozsmai hívek  ismerkedtek  meg  bazilikánkkal és vettek részt szentmisén november 10-dikén.

A kismarosi, verőcei és kóspallagi hívek havi lelkinapján P. Temesvári Benedek mutatta be a szentmisét november 11-dikén.

 

Köszönjük megtisztelő  érdeklődésüket,látogatásukat és nagylelkű adományaikat!

 

 ZSINATI KÖNYÖRGÉS ADVENTIG ­

Könyörögjünk,hogy egyházmegyei zsinatunk a

Mindenszentek Dicsőséges Egyháza felé vezesse küzdő Egyházunkat!

Hallgass meg, Urunk!


 

(A következő szám karácsonykor olvasható.)