You are here2014. Advent - András atya adventi elmélkedései hétről-hétre

2014. Advent - András atya adventi elmélkedései hétről-hétre


 

 

ADVENTI GONDOLATOK

4.HÉT - MEGÉRKEZÉS


Adventi gondolataink a vándorúttal kezdődtek el. Hátunkra vettük a hátizsákot, amibe beletettük a legfontosabb dolgokat: kenyér, víz, térkép. Lelki értelemben a hátizsák a szentmise, amiben ott vannak a leglényegesebb eszközök, amik előbbre visznek minket  utunkon: az életet adó víz, életet adó kenyér, az életet adó ige. Ebből az erőforrásból merítve, táplálkozva haladtunk tovább és találkoztunk Keresztelő Szent János személyével, aki felhívta figyelmünket, hogy a felesleges dolgokat, amik bekerültek a hátizsákba, ne cipeljük magunkkal, hanem rakjuk le. Így könnyebben, fürgébben haladhatunk előre.

Immár megérkeztünk célunkhoz. Sok élménnyel gazdagodtunk. Utunk során megtapasztaltuk, jó dolog, jót tenni, örömet okozni másoknak.Mindeközben ráleltünk a legfontosabbra, az igazi öröm forrására Istenre, Jézusra, Isten egyszülött fiára. Megpihenve elmeséljük az úton velünk történt eseményeket, türelmesen teljes odafigyeléssel, meghallgatva egymást.

Meggyújtjuk a negyedik gyertyát, most már átkarol minket a teljes fényesség, mely átjárja egész szívünket. Együtt vagyunk a SZERETETTEL. Az Úrral együtt lenni öröm, béke, harmónia.

Ezekkel a gondolatokkal megerősödve tudnunk kell, hogy Jézus azért testesül, születik meg erre a világra, hogy velünk maradjon. Engedjük, hogy így legyen. Ne csak karácsony estéjén, hanem életünk minden pillanatában, hogy segítve vezessen földi zarándokutunkon. Mindaz a jó, amit segítségével megélünk már a földön, az beteljesüljön és kiteljesedjék az örökkévalóságban.

Rendtársaim és magam nevében szeretetteljes, áldott ünnepeket kívánok minden hívő testvéremnek, az ATYA közösségében, a FIÚ ajándékaival és a SZENTLÉLEK vezetésével, Ámen             

                                                                                                                                                      András atya

 

 

 

ADVENTI GONDOLATOK

3. HÉT  - ÖRÖMFORRÁS


Megtisztultunk, letettük bűneinket és így vidámabban, nagyobb lendülettel haladhatunk előre célunk felé. A bűnbánat szentségében az ember beismeri hibáit, gyengeségeit és kéri az Úr irgalmát, amit meg is kap Istentől, sőt erőt ad és ebből az erőből merítve folytathatjuk életutunkat. Isten végtelen jósága minket is felszólít, hogy legyünk jók és ezt a jóságot gyakoroljuk életünk minden területén leginkább azokkal, akik a legközelebb állnak hozzánk.

Az emberben benne van a vágy a boldogság után, amit bizonyos helyzetekben meg is tapasztal. Ilyen a munka öröme, ha például elkészül egy könyvespolc és a könyvek szépen a helyükre kerülnek. Ilyen a sport öröme, amikor a sok edzés után egy versenyen győzelmet aratunk. Ilyen a tanulás öröme, amikor a diák jeles bizonyítványt visz haza szüleinek. Ezek mind erőt adnak az ember számára, de közben újabb és újabb vágyak ébrednek bennünk. Jézus az igazi örömök forrásához akar minket elvezetni, az ő békéjébe, szeretetébe akar minket bekapcsolni, mely független minden külső tényezőtől. Ez nem elérhetetlen számunkra, hiszen aki őt követi megtapasztalja az igazi szépséget, békét és szabadságot Őbenne.              

Erre példa Szent Pál apostol, aki a börtönből a filippiekhez címzett levelében ezt írja :”Örüljetek az Úrban szüntelenül!  Újra csak azt mondom, örüljetek! Jóságos emberségeteket ismerje meg mindenki! Az Úr közel van.”/Fil 4,4-5./

A harmadik gyertya jelképezze a felszabadító békességet számunkra, de ne feledjük el, hogy az igazi öröm az Úrtól jön. Ez a boldogság járjon át minket és testvéreinket ezen a vasárnapon! Ámen

András atya

 

 



 

ADVENTI GONDOLATOK

2. HÉT - TALÁLKOZÁS


Adventi előkészületünkben folytatjuk utunkat, zarándokutunkat, átlépünk a második hétbe. A szentírás szavain keresztül, Isten szava által találkozunk Keresztelő Szent János személyével. János a bűnbánatra hívja fel figyelmünket. A pusztában hirdette a bűnbánat keresztségét, a bűnök bocsánatát.

Az első héten említettük, hogy hátizsákunkban ésszerű csak a legfontosabb dolgokat magunkkal vinni, de mégis valahogy előbb utóbb belekerülnek felesleges tárgyak is, amelyeknek szükségét érezzük. Haladva az úton tapasztaljuk, hogy ezek csak terhek számunkra. Könnyebben és vidámabban haladhatnánk, ha a fölösleges eszközöktől megválnánk.

Lelki életünk útján a bűneink, rossz tulajdonságaink súlyként nehezednek ránk. Megkeserítik életünket, erőtlenné tesznek minket. Nagyon fontos, hogy tegyük le őket, tisztítsuk meg lelkünket. Egyházunk által a bűnbocsánat szentségében részesülve, kegyelmeket kapunk az újra kezdéshez. Keresztelő Szent János után azért mennek a pusztába az emberek, hogy bűnbánatot tartsanak. Jánossal találkozva, egyszerűségét látva rádöbbennek, hogy életük nincs elveszve, hiszen a bűnből van feltámadás.

Tekintsünk mélyen magunkba, jelképesen vonuljunk vissza a pusztába, „lelkünk csendjébe”, ahol feltárulkoznak gyengeségeink, hibáink. Merjünk szembenézni ezekkel bátran Isten előtt.

Így megtisztulva, találkozva az Úr erejével könnyebben és vidámabban haladhatunk előre. Most már 2 gyertya ég a koszorún, mely egyre nagyobb fényt gyújt szívünkben, lelkünkben. Ettől erősebb is bennünk a vágy az igazi öröm megtapasztalására. Ezt az örömet kell megosztanunk másokkal is, hogy Isten szeretete így terjedjen az emberek között. Ámen 

                                                                                                                András atya 

 

ADVENTI GONDOLATOK 

1.    HÉT   -  VÁNDORÚT

 

Vándorutunk során a hátizsákunkban a legfontosabb dolgoknak benne kell lenniük: víz, élelem, térkép. A víz és az élelem fizikai erőnlétünkhöz kell. A térképre azért van szükségünk, hogy ne térjünk le az útról, ne tévesszük szem elől az úti célt. Lelki életünkben a szentmise mondhatnánk úgy is hátizsák, melyben benne van az életet adó víz, Jézus szent teste, ami táplál minket, a térkép pedig a Szentírás szavai, amik elhangoznak a szentmisében, mely iránytű keresztény életünkben.

Úton vagyunk. A keresztény ember életében az út kezdete a születésünk, keresztségünk. Az édesanyák szenvedések közepette hozzák világra gyermeküket, majd mégis örülnek a megszületett új  életnek. A gyermekek életében az édesanya, édesapa példakép.  Nemcsak értelmi szinten kell nevelniük a szülőknek, hanem a lelki élet szépségeit is fel kell tárniuk előttük. A földi út folyamán egyre jobban meg kell mutatkoznia életünk igazi céljának. Ez ne csak a gyakorlati életben jelenjen meg, mint anyagi jólét, biztonság, hanem Isten végtelen szeretetében, jóságában kell meglátnunk életünk valódi értelmét.

Adventtel egy új egyházi évet kezdünk, folytassuk vándorutunkat és ne feledjük el, hogy van egy mennyei Atyánk, aki minden küzdelmünk és nehézségeink közepette is vezérel minket ezen az úton az Ő Szent Fia, Jézus Krisztus által, aki jelen van a világban, megszenteli a világot és életünkben társunk, védelmezőnk.

Gyújtsuk meg Advent első gyertyáját és haladjunk tovább bátran. Vándorlásunk alatt tudatosan tartsuk szem előtt  a célt, ami nem más, mint ISTEN VÉGTELEN ÉS KIMONDHATATLAN SZERETETE, AMI A LEGNAGYOBB FORRÁS ÉS ERŐ A KERESZTÉNY EMBER ÉLETÉBEN.  ÁMEN   

                                                                                                                András atya